Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye A 8 teológiai félév alatt nagyon sok pályadíjat, versenyt és jutalmat nyertem. Elnöke voltam a Főiskolai Képzőtársaságnak, a Főiskolai Énekkarnak és a Teológiai Önképzőkörnek, valamint az SDG Kollégiumnak. 1933. március 1-én dr. Antal Géza püspök úr Csurgóra rendelt segédlelkésznek, a súlyos szembetegségben sínylődő Varga Dezső mellé. Ugyanez év december 4-én helyettes lelkészi megbízást kaptam, mely 1935. október 31-ig volt hatályban. A csurgói, minden erőmet kimerítő szolgálat következtében (tudniillik az ottani viszonyok miatt egymást érték a különböző vizsgálatok, s ezek a napi nehéz munka mellett reám szinte elviselhetetlen fizikai és lelki munkát, terhet róttak) 1934 szeptemberében, a II. lelkészképesítő vizsgálat végén emlékezőtehetségem felmondta a szolgálatot, és egy tárgyból megbuktam. Ennek következtében oklevelet csak 1935. február 2-án kaptam. A balsikerű őszi vizsgálat után súlyos ideggyulladásban betegedtem meg, egy hétig szinte mozdulni sem tudtam. Minden segítségem, s emberien szólva: vigasztalásom a mellém beosztott, rendelkezési állományban lévő Pomothy Dezső segédlelkész volt. A csurgói szolgálat áldott alkalmaival, eredményeivel, sok fájdalmával és kísértésével számomra örökre emlékezetes marad. Sok mindent elvettek tőlem: idő, szolgálat, emberek, de a kegyelem sokat is adott. 1935. november 1-én Nagykanizsára kerültem, Kádár Lajos200 mellé. Amire vágytam, itt megkaptam: családi körbe is kerültem. 13 kedves hónapot töltöttem el itt, mert 1936. december 1-én már Merenyére választottak el lelkipásztornak. (Nóta bene: a választás október 26-án történt, koncesszát november 11-én kaptam, állásomat december 1-én foglaltam el, beiktatásom Halka Sándor esperes akadályoztatása miatt december 13-án ment végbe.) Itt jegyzem meg, hogy a csurgói gyülekezet meg akart választani lelkipásztorának, de az időközben hatályba lépett törvény erre nem adott módot. Jártam próbaszolgálaton Hetesen, ahol az a kifogás merült fel, hogy ferde a nyakam. Tudniillik éneklés alatt kissé félrehajtottam a fejemet. Ötvöskónyiban azon buktam meg, hogy nem voltam hajlandó - ami egyébként törvénybe ütköző cselekedet lett volna - nyilatkozatot adni: legalább 10 évig nem megyek más gyülekezetbe. 1935. augusztus 29-én eljegyeztem mostani élettársamat: Kerekes Klárát, Kerekes Sándor néhai csurgói gimnáziumi tanár250 251 leányát. Esküvőnk 1937. június 29-én volt Csurgón. Feleségem Nagybányán (Szatmár megye) született 1912. augusztus 10-én. Édesapja akkor itt volt tanár, aki 1920-ban állását veszítette, majd magántanulókat készített elő, később asztalos-, majd cipészműhelyben dolgo250 Kádár Lajos lelkész 1903-tól szolgált Nagykanizsán. SZABÓ 1929.29. BECK 1935.28. 251 Kerekes Sándor mennyiségtan-természettan tanár 1877-ben született. Tanítói pályáját a budapesti tanárképző intézet gyakorló gimnáziumában kezdte. 1904-től Lúgoson, a magyar királyi állami főgimnáziumban, majd a zsolnai főreáliskolában, a fehértemplomi, nagybányai állami főgimnáziumban, 1919. szeptembertől Nagybányán, a római katolikus gimnáziumban oktatott. 1926 áprilisában lett a Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Reágimnázium rendes tanára. A csurgói református egyházközség pénztárosa és több katonai kitüntetés birtokosa volt. 27 évig tanított. 1935. január 4-én 57 éves korában hunyt el. A Csurgói Református Csokonai Vitéz Mihály Reálgimnázium értesítői. 1934/35.5. DPL1935.11. BÓDI 1943a. 309,310. HORVÁTH 1992.96.-764-