Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

1917-ben megkaptam a hadiékítményes vöröskereszt ezüst díszérmét. 1918- ban a fiumei kormányzóság egy nagyobb kitüntetésre terjesztett fel, mely az ösz- szeomlás miatt nem érkezett meg.

Híveim távozása, egyházam vagyonának elvesztése következtében a legszomorúbb szívvel távoztam Fiúméból. Fájlalom ma is. Fiúméról még nagyon sokat lehetne írnom. Először segédlelkész voltam Fiúméban, majd hitoktató, később megválasztott rendes második lelkész, utoljára pedig gyülekezeti vezető lelkész. Fiúméban nősültem 1917. október 1-én. Eskető lelkészünk volt szeretett barátom, Uray Sándor debreceni lelkész, egyházkerületi egyházi főjegyző.187 Feleségem Dióssy Erzsébet. Egy gyermekünk született Fiúméban 1918. július 8-án, László, szigorló orvos. Ha a jó Isten segít, ez évben végez. Istennek legyen hála, őket megtartotta az Úr.

A megszállás alatt hazafias működésemről összegyűjtött okmányaim alapján 1941-ben kértem a Vitézi Rendbe való felvételemet. A Vitézi Szék először azzal utasított el, hogy idő után kértem. Ekkor Kormányzó Úr őfőméltóságától kértem és kaptam engedélyt kérvényem idő utáni beadására. Be is adtam. Az országos Vitézi Szék harctéri kitüntetést kért tőlem. Megismételtem azt, amit kérvényemben is részletesen kifejtettem, hogy a megszállás alatti magatartásomért kértem, sőt idéztem a törvény vonatkozó pontját, megemlítve, hogy a vitézek 40%-a ezen az alapon vétetett fel a Vitézi Rendbe. Elutasítottak azzal, hogy nincs harctéri kitüntetésem. De egyben nyomatékosan ajánlották, sőt még a kérvény- mintát is megküldték, hogy kérjem a nemzetvédelmi keresztet.

Fiúméból távozva 1920. szeptember végén érkeztem be Magyarországba. Megértő szeretettel fogadott dr. Baltazár Dezső püspök úr. Elhelyezésem érdekében azonnal lépéseket tett, de nem kaptam lakást. így inkább elfogadtam a Somogy megyei üres tanítói lakást, hogy feleségem és 2 éves kisfiam fedél alá helyezhessem.

1921. június havában egyhangúlag választottak meg a baranyai egyházmegyéhez tartozó Sósvertikére. A szerbek kivonulása után, augusztus 26-án foglalhattam csak el állásomat. Sósvertikén voltam 5 és V2 évig. Harangszerzés, vasúti állomás, de legfőképpen az igehirdetés az, ami emlékezetessé tette sósvertikei működésem. Sósvertikei híveim ma is felkeresnek. Jelenlegi lelkészüket az ajánlatomra választották meg.

Kastélyosdombóra kerültem 1927. január 1-én. Az itteni működésem nyomai az egyházi jegyzőkönyvekben, irattárban megtalálható (!).

Kastélyosdombó, 1943. évi június hó 26-án.

Ambrus György református lelkész

187 Uray Sándor 1878. szeptember 9-én született Csomaközben (Szatmár vm.). A gimnáziumot Szatmáron, a teológiát Kolozsvárott és Debrecenben végezte. Makón, Karcagon, Aradon, majd Debrecenben káplánkodott. 1905-ben Debrecenben a leánynevelőintézet vallástanára, 1909-ben debreceni lelkész lett. A tiszántúli egyházkerület 1938-ban főjegyzővé választotta. 1952-ben nyugalomba vonult. 1969. szeptember 22-én hunyt el Debrecenben. ZOVÁNYI1977.668.-735-