Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

A teológián csak fokozódott hivatástudatom és munkakedvem. Különösen az első években sokat kellett dolgoznom, tanítanom, hogy a tandíj at, köztartási díjat és egyéb ellátási költségeimet előteremtsem. Ehhez járult még az is, hogy öcsémet is beírattam a pápai kollégiumba, s tanulási költségeit nagyrészt én fedeztem. De a sok munka mellett jutott idő tanulmányaim elvégzésére is, hiszen minden félévet tiszta jeles kollokviumokkal zártam, s az alapvizsgát is jeles eredménnyel tettem le. Az önkéntes munkából is kivettem részemet, s a pályadíjat nyert munkáim száma minden év végén szaporodott. Erről a kollégium értesítői tanúskodnak. Részt vettem a cserkészmunkában, faluszemináriumi munkában, s itt formálódott meg bennem az elhatározás: életemet a magyar falu, a pusztuló parasztság szolgálatába állítani. Szenvedélyesen tanultam a népdalokat, olvastam a magyar népi írók műveit, és készültem erre a szolgálatra. Amióta itt élek, még tisztábban látom, hogy Isten összekötötte az én életemet a magyar faluval.

Teológiai éveim alatt találkoztam jelenlegi feleségemmel, akit - hiszem, és eddig minden ezt igazolta - Isten rendelt élettársamul és egy magyar gyülekezet számára lelkésznéül.

Első lelkészképesítő vizsgámat 1941. október 11-én tettem le jegyzőkönyvi dicsérettel kitüntetve. Negyedéves koromban dispenzátorrá, majd az első lelkészképesítő vizsga után széniorrá választott meg a főiskolai tanári kar. Ebben az évben (1941-42) a főiskolai könyvtárban segédkönyvtáros voltam, s ebbeli minőségben tudományos munkákkal is bővebben foglalkozhattam. Az első félévben Nagy Gábor gimnáziumi vallástanár182 halála után hitoktatást végeztem az alsó négy osztályban, a második félévben pedig a kereskedelmi tagozaton, valamint a gimnázium megfelelő osztályaiban tanítottam gép- és gyorsírást. Az itt szerzett tapasztalatok, valamint az 1941 nyarán rendezett dunavecsei KIÉ vezetőképző tábor, melyen részt vettem, az ifjúsági munka felé tereltek. Részt vettem a pápai KIÉ munkájában, és a faluszeminárium keretében sokat foglalkoztam a környék ifjúságával is. Részt vettem a belmissziói munkában is. Vezettem a pápai gyülekezet felsővárosi bibliakörét, tartottam istentiszteleteket, s vezettem a gimnázium alsós osztályaiban a vasárnapi iskolát, illetőleg SDG kiskollégiumot.

1942 nyarán kéthavi katonai szolgálatra vonultam be Szombathelyre. Leszerelésem után püspök úr Kaposvárra rendelt segédlelkésznek. Azóta itt működöm sok áldott tapasztalattal meggazdagodva és Isten kegyelmét oly gyakran megtapasztalva. Mint hitoktató az ifjúsággal foglalkoztam elsősorban, és nevelgettem őket abban a szellemben, amit a népi magyarság diktál ma minden nevelőnek. 188

188 Nagy Gábor 1896-ban született Szoraódon, apja Nagy Sándor református lelkész, anyja Antal Berta volt. Középiskolai tanulmányait a pápai gimnáziumban végezte. 1914-ben tett érettségi vizsgát. Budapesten kezdett orvosi tanulmányokat, fél évet végzett el, majd katonának sorozták. Az orosz frontra került, ahol megsebesült. A pápai teológián folytatta tanulmányait. Ászáron, Szomódon, Pap- keszin, Kocson, majd Neszmélyen volt segédlelkész, rövid ideig püspöki titkár is Németh István püspök mellett. Ezután 1921-ben hitoktatóként működött Szombathelyen, majd Tatán tanított 1921- 1931 között. 1929-ben szerzett vallástanári képesítést. 1931-1941 között a pápai főiskolán tanított. 1941. november 10-én 46 éves korában hunyt el. TREL törzslap. TREL Kgy. jkv. VIII. 180. A Pápai Főiskolai Értesítője az 1941/42. iskolai évről. 11-13. DPL1941. 241,245-246. TUNGLI1997.84.-730-