Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

nem nullára apadt, és feleségem szegényes nyugdíjára szorultam, de erős hittel, Istenben bízva megtartott Isten kegyelme a zúgó hullámokon, és az irgalmas samaritánus olajat öntött sebeinkre.

A harc másik színtere az egyházi élet volt, ahol a néhai elődöm elvonulása után súlyos feladatok nehezedtek vállaimra. Le kellett törlesztenem az iskola építéséből származó nagy adósságot. A legutóbb 1771-ben renovált templomot nagyon megviselte az idők vihara, toronytól lábazatig fölverte a gaz, és az eső a fazsindelyes tető nagy hézagain áztatta a boltozatot. 1922-ben a templom százéves fennállását azzal ünnepeltem gyülekezetemmel, hogy a tornyot és az egész tetőszerkezetet megújítottuk, és ugyanekkor a háborúba elvitt nagy harang helyébe egy buzgó család kegyes alapításával új harangot szenteltünk fel. 1936-ban a templom belső berendezését, bútorzatát újjal cseréltük föl, karzatot szereltünk, falakat festettünk, és cementpadlózást állítottunk. 1937-ben az iskolát és a tanítói lakot, valamint a parókiát tataroztattuk. Előzőleg 1935-ben a karzat számára orgona-harmóniumot és 1929-ben a toronyba vasállványok felállításával közköltségen egy új nagy harangot szereztünk be.

Pásztorkodásom első napjától fogva meghonosítottam a gyülekezeti életet megújító belmissziói munkaágakat és a gyermek pasztoráció, a fiú és leány KIÉ, vallásos estélyek és templomi estélyek, bűnbánati összejövetelek munkáival mint az egyházépítés belső eszközeivel igyekeztem a gyülekezetét határozott evangéliumi szellemben református öntudatában mélyebb és szilárdabb fundá- mentumra állítani. Isten nem távozott el tőlem, én sem hagytam el Őt, s az Ige világosságában mindig éreztem Szentleikének vezetését.

Megadatott, hogy a Bibliát az egész egyházmegyében lámpásként magasra tarthattam. Erre alkalmat adott az egyházmegye bizalma, amelyet élvezve voltam 9 évig körlelkész, 17 évig a kaposvárvidéki lelkészkor elnöke, 23 év óta az egyházmegye belmissziójának vezetője, több cikluson át az egyházmegye tanácsának tagja, kerületi képviselője, tanácsbírája, stb.

írásbeli munkáim, jelentéseim, cikkeim, hozzászólásaim, nekrológjaim különböző egyházi és politikai lapokban jelentek meg.

Fiunk Budapest főváros kertészeti középiskolájánál helyettes tanár, és leányunk, férjezett Somogyi Sándorné, rétéi lelkipásztor felesége 1941 óta.

Az imádság lelke ma is éltető erőm, s amíg életem gyertyája ég, híveimnek mint magyar testvéreimnek kívánok világítani.

Gazdasági, politikai, honvédelmi kérdésekben is igyekeztem híveimnek szolgálatokat tenni. Tanácsokat adtam, közvetítettem, mint elnök több bizottságban vezettem és vezetek (Levente Egyesület, Bajtársi Szövetség, stb.). Megalakítottam a Tejszövetkezetet, most szervezem a Gazdakört. Szolgálatomat a Somogy megyei Tejtermelők Szövetkezete is méltányolta, és legutóbbi gyűlésében igazgatónak megválasztott.

Isten kegyelme támogatott, hogy addig egyházközségem vezető szerepét megtarthatta egy olyan exponált őrhelyen, ahol 8 vidéki község mintegy 4-5000 katolikus vallású tömegének központi plébániája nagy javadalom mellett gondozta fénnyel és gazdag segédeszközökkel a nagy többség lelki életét.-724-