Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye Inkei lelkészkedésem idejében a legnagyobb mérvű és legtöbb költségbe kerülő építkezés 1928. évben volt. Ebben az évben ugyanis az iskola, tanítói lakás re- nováltatott és részben átalakíttatott, míg a lelkészlakás néhány fal meghagyásával teljesen újjáépíttetett és megnagyobbíttatott, és a lelkészi udvarban egy emeletes gabonamagtár épült. Ezek az építkezések belekerültek összesen 23000 pengőbe és a felmerült fuvarokba. Ezt a nagymérvű építkezést csak úgy lehetett keresztülvinni, hogy még az építkezés tervének is eltitkolásával kieszközöltem gróf Bethlen István miniszterelnök révén az egyház részére 23000 pengő vissza nem fizetendő államsegélyt, és amikor ez már részben ki is volt utalva: akkor állottam elő tervemmel a gyülekezet előtt, és csak azt kértem, hogy a felmerülő összes fuvarokat vállalja a gyülekezet. A gyülekezet tamáskodva és egyik ámulatból a másikba esve, szinte hitetlenkedve elfogadta örömmel tervemet, és elhatározta az építkezést, amely 1928. év szeptember 1-ére készen és befejezve állott. A lelkészlakáson van most 6 szoba és több mellékhelyiség. Napjaim elforgását számlálva utolsó és legfőbb óhajtásom az volt még, hogy monumentális nagyságú templomunk építésének 100 éves évfordulóját érhessem meg, mert az istenházát is új köntösben és más formában szeretném látni, hogy ezzel mintegy betetőzzem inkei építkezéseim sorozatát. A jó Isten erre is rásegített, és megengedte, hogy az ő szent csarnokát is rendbe hozathassam és kívánatosabbá tehessem híveim előtt. Gyülekezetem sokszor tapasztalva az érdekében tett fáradozásaimat vonakodás nélkül, egyhangú akarattal határozta el templomunk külső, belső teljes tatarozását, belül kifestését, új padokkal ellátását, egyszóval a mai kor ízlésének megfelelő megújítását. Ez belekerült 8400 pengőbe, melyből 4400 pengőt önként magára vállalt a gyülekezet, és majdnem az utolsó fillérig be is fizetett, míg a fennmaradó 4000 pengő egy része önkéntes adományokból, a nagyobbik része pedig az általam erre a célra kieszközölt államsegélyből fizettetett ki. Ehhez a sorozatos és nagy összegeket felemésztő beruházások és építkezésekhez egyházam az egyetemes egyház részéről semmi segélyben nem részesült, segélyt soha nem is kért. Mégis a jó Isten úgy megsegítette jó igyekezetemet és munkálkodásomat, hogy - bár Inkére jövetelemkor ez az egyház görnyedezett a sok tartozás terhe alatt, egyik váltóját a másik után óvatolták meg148 - ma nincsen gyülekezetemnek egy fillér adóssága sem. Istenemnek hálát adva nyugodtan hagyhatom már el őrhelyemet, mert megtettem mindazt, amit csak ember gyenge erővel megtehet. Minden rendben van, még a templom kerítését is megújítottuk ebben az évben, és most már csak a gyülekezeti ház hiányzik, amit tapintattal hiszem, hogy az utód életre fog hívni. Az anyagi természetű dolgokkal párhuzamosan együtt haladt előre a vallási és lelki élet emelkedése is. Volt idő, mikor a hétköznap reggeli istentiszteleten 812-en is megjelentek. A bevezetett vallásos összejövetelek alkalmával meg éppen zsúfolásig megtelt az iskolaterem buzgó hallgatókkal. A KIE-ben a fiatalság 148 A váltójogban az óvatolás az a jogfenntartó cselekmény, amely során a váltó kifizetésének megtagadásáról egy hivatalos személy írásbeli igazolást állít ki.-712-
