Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

Családunkban az ötödik gyermek voltam. Egy legidősebb testvérünk kiskorában elhalt, s négyen maradtunk életben. Az akkor már erősen egykés községben ez nagy feltűnést keltett, s jó édesanyám ugyancsak ki volt téve a falu szájának.

Mivel a tanulásra igen nagy kedvem volt, a gazdasági munkát pedig nem szerettem, tanítónk: Kuthy István69 ösztönzésére édesapám a nemesdédi református elemi iskola IV. osztályának elvégzése után beadott a csurgói református gimnáziumba 1893. szeptember 1-én. Itt végeztem el mind a nyolc osztályt, s tettem érettségi vizsgát 1901. június 26-ikán jeles eredménnyel.

Szüleim ezidőtájban anyagilag gyengén álltak. Több elemi csapás érte őket, s nagymértékben rá voltam utalva, ha tanulni akarok, lehetőleg segítsek magamon. Evről-évre kaptam ösztöndíjakat, amellett magántanítványaim is voltak. VIII. osztályos koromban kaptam meg az intézet legnagyobb alapítványának, a Soltra- alapnak egyik ösztöndíjas helyét, mely az egész évi ellátás költségeit fedezte.

IV-ik, V-ik osztályos koromban az építészmérnöki pályára éreztem hajlamot. De az V-ik osztály elvégzése után lemondtam erről a tervemről, mivel aziránt tájékozódtam, hogy az olyan költséges pálya, aminek tanulási kiadásait én mint szegény falusi gazdagyerek nem bírom meg. Ezért ekkor visszatértem arra a régebbi vágyamra, hogy lelkész legyek. Ezen a nyáron a görög nyelvből pótvizsgára készültem, s azt szeptember elején le is tettem.

Az érettségi vizsga után 1901 szeptemberében Debrecenbe mentem a teológiai akadémiára. Azért választottam Debrecent, mert vonzott a nagy református város, s annak nagynevű intézményei. Az a meggyőződés vezetett, hogy az ott nyerendő benyomások sokkal döntőbb hatással lesznek egyéniségem kialakulására, mintha <a> kevésbé patinás református teológiára mennék. Emellett tanulásom is ott látszott legelőnyösebben keresztülvihetőnek a tekintélyes Szondy- Kenessey alapítvány reményében, melyre első sorban a dunántúli nemes származásúak vannak az alapítólevél szerint kijelölve. Debrecenben részint ez alapítványból, részint magántanításból, részint a legációkból s nagykönyvtárban való segédkezésből, mely 25 legényt, 25-tel való előbbválasztási jogot jelentett a le- gációválasztásnál, tartottam fenn magamat. Bár pályámat szerettem, szívesen és örömest szolgáltam, ahol csak alkalom nyílt rá, mélyebb hivatástudatot nem éreztem. A lelkészi pályának inkább külső oldala vonzott. A kollokviumi tárgyak mellett legnagyobb ambícióval a német nyelv megtanulására vetettem magamat azzal a számítással, hogy majd utóbb sikerül valamelyik német egyetemre kijutnom. Tanáraim közül legnagyobb hatással Erőss Lajos70 volt rám határozott erős

63 Kuthy István 1862/63-ban Kisasszondon, 1864-től 1866-ig Galambokon, majd az 1860-as évek végétől 1873-ig Belegen tanított, végül 1874-1898 között Nemesdéden működött. 1898-ban hunyt el. Egyházkerületi Névtár. 1863.43.1865.65.1866.27.1869.25.1873.24. FÁBIÁN 1906.41. SZABÓ 1929. 32,66,128. DPL1898.523-524.

70 Erőss Lajos Darvason (Bihar vm.) született 1857-ben. Tanulmányait Darvason kezdte, majd Debrecenben folytatta, ahol középiskoláit és a teológiát is végezte. A baseli és berlini egyetem hallgatója is volt. Hazatérte után földesi káplán, majd dévaványai helyettes lelkész lett. Lelkészkedett Kémeren, Földesen, majd Püspökladányban. 1899-től a debreceni teológia tanára lett az elméleti teológiai tanszéken. A Debreceni Protestáns Lapot is szerkesztette. A tiszántúli egyházkerület 1908-ban-685-