Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

ségű műfa kitermelés a birtokosság erdejéből, mind a három alkalommal meg is kapta a lelkész a 124 holdra járó osztalékot (egyszer például 542 forintot), hiábavaló volt minden jószándék. Néhány rosszhiszemű ember félrevezette őket, mondván: „Mi 150-en kibírjuk a pert.”

így történt aztán, hogy 4900 pengő perköltséggel három év alatt megnyerte az egyházmegyei ügyész úr, dr. Boros István ügyvéd a pert. A birtokosság tagjainak, híveimnek kellett ezt a 4900 pengőt kifizetni. Őszintén sajnáltam őket. Végre megjött a kiengesztelődés. Hozzám jöttek, és kérték, hogy felejtsük el a múltat, és menjek velük mindkét ügyvédhez, és kérjem, hogy engedjenek el egy részt a nagy összegből. Egyházmegyei ügyész azonnal 1000 pengő, egyezer pengőt engedett el kérésemre 2600 pengő követeléséből. Ezzel mentem az ő ügyvédjükhöz. Először nem volt hajlandó egy fillér elengedésére sem. Hanem amikor figyelmeztettem, hogy a törvényszék ítélete után kértem, ne fellebbezze meg, ne ültesse fel megbízóit, tanúk előtt kijelentette, hogy miért fáj az én fejem a parasztokért, hadd fizessenek. Kénytelen voltam megmondani neki, hogy ha nem hajlandó a pert megnyerő ügyvédtársa példáját követni az elengedésnél, úgy kijelentését nyilvánosságra hozom. Erre ő is 800 pengőt elengedett. Nem tudnám leírni, mennyire elkeserített abolhásiak rossz szándékú meggondolatlansága.

Valósággal belebetegedtem. De, íme, ez is elmúlt, és hála a jó Istennek, minden megváltozott. Amikor már belátták, hogy őket félrevezették, úgyszólván máról holnapra változott meg minden.

Sikerült megalakítanom az olvasókört és a KIÉ (Ifjúsági Egyesületet). Télen talán minden este együtt voltam velük. A vallásos esték kezdtek népesebbé lenni. A bizalom helyreállt. Ma már megkérdezésem nélkül semmi fontosabb dolgot el nem intéznek.

Panasz volt a posta miatt. Somogyszob messze van. Vállaltam leányom nevében a postaügynökséget - ő még nem volt 18 éves, nem vállalhatta. (Havi 17 pengőért. Senki sem mondhatja, hogy pénzért.) Nem tudnám elsorolni, hány darab és hányféle tárgyú kérvényt írtam meg egyeseknek. Ma már elmúlt a keserű emlék, ma már építhetjük közösen egyházunkat. 1927-ben 3000 pengővel új lelkészi istállópajtát építettünk. 1934-ben a tanítói lakást körülszigeteltük, víztelenítettük. Most, ha a háború nem volna, templomunkat javítanánk ki.

De örömet is adott az Isten. Öt gyermekem született Bolháson. (Kettő kisfiam meghalt.) Mennyi gond és nélkülözés, mennyi aggodalom jutott (és jut), amíg egyszerre 5 gyermekem is tanult szülői házon kívül, nem lehetne leírni. Most már egyik fiam MÁV tisztviselő, nős. Másik fiam most tesz érettségi vizsgát. Harmadik fiam öt gimnázium után ma kereskedősegéd, két leányom négy középiskolát végezett, egyik vizsgázott postás, másik főző és háztartási tanfolyamvezető, miután megszerezte a képesítést Somogy vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságánál. Egy fiam iparos tanonc, egy kisleányom elemi iskolás.

Ezekben a leírt életrajzi adatokban többé-kevésbé benne volt életsorsom. Isten segített eddig is, gyermekeimet lassanként felneveltem, kenyérhez juttattam. De bevallom, el is fáradtam. Ma már sem fizikailag, sem idegileg nem bírom a-663-