Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

gédlelkésznek. Ezt az állásomat Isten segítségével már 1943. június 28-án el fogom foglalni.

Pápa, 1943. június 26.

Bakó Kálmán főiskolai szénior, református segédlelkész

Tóth Mihály segédlelkész

Születtem Komáromban 1912. július 15-én. Szüleim: Tóth Mihály géplakatos és Szabó Ilona, mindketten reformátusok. Öten vagyunk testvérek: Ilona, Mihály, Gizella, Zoltán és Zsigmond. Elemi iskolai éveimet szülővárosomban és a középiskolai tanulmányaimat is ugyancsak ott végeztem a Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnáziumban. 1931-ben érettségiztem. Érettségi után nem találtam meg azonnal a helyes irányt. 1932-ben a brünni egyetemen a jogi fakultásra iratkoztam be. Kimondottan szűkös anyagi viszonyaim miatt a jogi tanulmányaimat abba kellett hagynom. 1934-ben beiratkoztam a losonci református teológiai szemináriumba, ahol a teológiai tanulmányaimat befejeztem 1938-ban. Első lelkészképesítő vizsgát tettem 1938. szeptember 22-én. Teológiai tanulmányaim ideje alatt a nagy lelkészhiány miatt 1936. december 18-tól 1937. október 1-ig a komáromi egyházmegyében bekebelezett Martoson végeztem szolgálatot mint exmittált segédlelkész. Az exmissziót Sörös Béla teológiai igazgató végezte Balogh Elemér püspök úr felhatalmazása alapján. Első lelkészképesítő vizsgám után Komáromban szolgáltam mint segédlelkész 1938. szeptember 22-től 1938. október 22-ig. A Csehszlovák Köztársaság az összeomlás felé közeledett. Kollégámat, akit Komáromban helyettesítettem, a hadseregből hazabocsátották, és így állás nélkül maradtam, mivel a zűrzavaros időkben nem akartam szülővárosomat elhagyni. 1938. október 22-től 1939. március 31-ig a Komárom melletti Megyercsen végeztem kisegítő szolgálatot. 1939. április 1-én a gömöri egyházmegyébe bekebelezett özörényi gyülekezetbe kaptam kinevezést mint helyettes lelkész, és itt szolgáltam 1940. július 31-ig. 1940. január 1-én Giczére lettem kinevezve segédlelkésznek, és mint ilyen szolgáltam tovább Özörényen mint helyettes 1940. július végéig. Ekkor átköltöztem Giczére, és mint segédlelkész itt szolgáltam 1941. január 31-ig. Ekkor saját elhatározásomból elhagytam, helyesebben kértem elbocsátásomat a gömöri egyházmegyéből és a tiszáninneni egyházkerületből, és hazamentem Komáromba, ahol mint rendelkezési állományban levő segédlelkész voltam bejegyezve 1941. február 1-től március 31-ig. 1941. április 1-én Jókára kerültem helyettes lelkésznek, és itt szolgáltam a lelkészválasztás befejezéséig, 1941. április 30-ig. A második lelkészképesítő vizsgámat Pápán tettem le a dunántúli egyházkerület lelkészképesítő bizottsága előtt 1940. szeptember 5-én. A jókai helyettes lelkészkedés után Komáromba kerültem visz- sza mint rendelkezési állományban levő segédlelkész, és mint ilyen voltam bejegyezve 1941. július 1-ig. Ekkor rendes segédlelkésszé lettem kinevezve, és a révkomáromi eklézsiában szolgáltam egy esztendeig, mégpedig 1941. július 1-től 1942. július 1-ig. Ekkor az újjáéledő dunaszerdahelyi gyülekezetbe lettem kine-616-