Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Pápai Egyházmegye
Pápai egyházmegye volt debreceni teológustársam75 szerkesztett. Debreceni káplánkodásom ideje alatt alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy lelkipásztornak lenni tulajdonképpen szolgálatot jelent, a szó legigazibb, legnemesebb értelmében. Úgy, ahogy Pál apostol mondja: „Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg, a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem, a törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.” (I.Kor.9:19-22.) Ennek a meggyőződésnek, mondhatnám, hivatástudatnak kialakulására alkalmat adott nekem az a körülmény is, hogy boldog emlékű dr. Baltazár Dezső püspök közelében, s egy időben mellette mint a debreceni kálvinisták Templomegyesületének megbízott titkára és mint a központi lelkészi hivatal vezetője dolgozhattam. Alkalmam volt közvetlen kapcsolatba juthatni egyházi életünk csaknem minden számottevő irányítójával, egyházi és világi vezetőjével. Az ő hivatalos megnyilatkozásaik, de még inkább magán, vagy társaságos érintkezéseink alkalmával kifejezésre juttatott nézeteik, azonban leginkább az általam nagyon is figyelemmel kísért egyházi közéleti forgolódásuk s magatartásuk megdönthetetlenül igazolták előttem azt, hogy csak akkor vagyok és leszek igazán lelkipásztor, akkor nem lesz nehéz a teher, és lesz gyönyörűséges az iga, ha pályámat és hivatásomat mint szolgálatot fogom fel. Lassanként így hullott le minden felesleges és emberi cafrang, elképzelés, ábránd és hiúság a bennem naponként épülő lelkipásztori egyéniségről. így értettem meg, hogy komoly, nehéz és szent ügynek a szolgálatába szegődtem. így tudtam meg, hogy pásztor leszek, és nem béres! Hatesztendei debreceni káplánkodás után 1932. szeptember hó 11-én iktattak be a dunántúli egyházkerülethez tartozó, pápai egyházmegyébe kebelezett Mezőőrs egyházközség lelkipásztori székébe. Egy anyagilag csaknem a tönk szélén álló, lelki nihilizmusba hullott gyülekezet volt Mezőőrs. Tíz esztendő leforgása alatt - gazdasági válság, második világháború ellenére - sikerült megállítani az anyagi romlást. A több mint tízezer pengőt kitevő adósság négyezerre csökkent. Közben megépítettük újonnan a régi parókia épületét. A tanítói lakáshoz új melléképületeket csináltattunk, s végül a templomot kívül-belül teljesen renováltuk, és bevezettet<t>ük a templomba is a villanyt. Természete- * 75 csoportoknak, illetve más magyar református gyülekezeteknek küldték el. RÚZSA 1940. 363. FEHÉR 1966. 25. BURIÁN 2001.18. 75 Fehér Mihály 1900. november 12-én született Méhteleken (Szatmár vm.). Teológiai tanulmányait Debrecenben végezte. 1923-ban amerikai tanulmányútra küldték. A teológiát a New Brunswick-i szemináriumban fejezte be, és nyert 1925-ben lelkészi oklevelet. Még egy évet tanult a Princeton-i kálvinista teológián. 1926-ban hívták meg Kanadába, ahol az ott élő magyarok között kezdte meg egyházszervező munkáját. 1967-ig volt a montreali gyülekezet lelkésze. 1986. szeptember 6-án hunyt el Kanadában. BURIÁN 2001.17-20.-586-
