Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

vinni őket. Barabásszegen az állomás 22 kilométerre volt. A gyermekek jövése- menése a rossz közlekedési viszonyok mellett igen nehéznek mutatkozott. Olyan helyre kellett gondolnom, ahol a vasútállomás helyben, esetleg közel van. Isten kezét láttam abban, hogy Nagyrákos pont akkor üresedett meg, és állomáshelyre jöhettem. Csak azért váltam el kedves gyülekezetemtől. De szívem fele örökké azoké lesz.

Nagyrákoson is fiúgyermekünk született 1929. június 7-én. így vele három élő gyermekünk van.

Nagyrákoson megint csak építőmunka várt rám. Nem annyira belső, mint inkább külső.

Mindjárt állásom elfoglalását követő évben a lelkészlakhoz gazdasági épületeket és cselédlakást kellett csináltatni. Érdekes megjegyzést tettek híveim a presbiteri gyűlésen előterjesztett kérésemre. „Szívesen végezzük az építést - mondja egy presbiter -, mert az eddigi nagyrákosi papra azt mondták, hogy az a vidék legszegényebb papja, mert nem volt semmi állatja. Mi ezt szégyelltük.”

Azután az iskolákhoz fogtam hozzá. Először a túl magas helyi hozzájárulásokat szállíttattam le. Kisrákoson 1928., Nagyrákoson 1929., Pankaszon szintén

1929. évben a legkényesebb ízlést is kielégítő, háromszobás, modern lakást és tantermeket építtettem. 1930-ban megszerveztem Kisrákoson a II. számú tanítói állást, melynek számára 1938-ban építettünk fentiekhez hasonló, de kivitelben szebb és már fürdőszobával is ellátott lakást és tantermet. Ezeket az iskolákat már államsegély és államkölcsön igénybevételével csináltattam.

Gyülekezetemben két templom van, de orgona egyikben sem volt. 1939-ben itt egészen szokatlan és kivihetetlennek látszó tettre határoztam el magamat. Több orgonagyártól tervet és költségvetést kértem. Mikor készen volt, tervemet néhány megértőbb presbiterrel közöltem, azt mondtam: orgonát csináltatok Nagyrákosnak önkéntes felajánlás útján. Tervemen mosolyogtak, és azt mondták, ne próbáljam meg. Nem tágítottam. Az Angszter cég72 szerint nyolcezer pengőre lett volna szükség. Próbagyűjtést rendeztem. A gyűjtőívre, melyet személyesen vittem néhány megértőbb és jobb módú emberhez, 200 pengőt magam is felajánlottam. Megmagyaráztam tervemet, és kértem az adományt. Előre elterveztem, hogy kinek mennyit kell adni. A próbagyűjtésnél kevesebbet, mint 100 pengőt, nem fogadtam el. A próba fényes sikere után megindítottam az általános gyűjtést, alig néhány hét alatt több mint 8000 pengőt gyűjtöttem. Az orgonát

1938. november 6-án felszenteltük. Csak az tudja ezt a munkát kellőleg értékelni, aki ismeri a falusi ember foldhözragadtságát, fukarságát és menekülni akarását az adakozás alól, mert nem volt arra nevelve.

1936-ban az ispánki leányegyházzal vetettem 100 kilogramm súlyú harangot, az anyaegyházban 1939-ben két harangot készíttettem 502 kilogramm súlyban.

72 Az Angster orgonagyártó cég 1867-1949 között működött Pécsett. Ez idő alatt Angster József és fia 1300 orgonát és 3600 harmóniumot készített. 80-100 munkást foglalkoztattak, ezzel a kapacitással évente körülbelül 40 orgonát tudtak készíteni. A család és az orgonagyár története: ANGSTER 1993.-544-