Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

Dezse Dániel nyugalmazott lelkész nyugdíját, hogy a leendő lelkész javadalma csorbát ne szenvedjen. Nem eresztett el a gyülekezet, vállalta a terhet. 1911. évi október 9-én meghívás útján egyhangúlag lelkészévé választott.

Beiktatásom az utak járhatatlansága miatt csak 1912. április 14-én történt meg. Még abban az évben új paplakot építettünk, s 1912. november 25-én házasságot kötöttem Antal Irénnel, Antal Dénes szentgyörgyvölgyi lelkipásztor69 leányával. Született 1889. április 1.

Előzőleg 1910 őszére csonkahegyháti leányegyházamban új iskolát építtettem. 1911-ben megszerveztem kustánszegi társegyházamban a II. számú tanítói állást, telket szereztem, s még abban az évben szép, modern iskolát építtettem tanítólakással együtt. Külsőleg tehát teljesen megépült, helyesebben megújult a barabásszegi gyülekezet. A romok helyén új papiak gazdasági épületekkel, mindenütt a kor igényeinek megfelelő iskolák. Gyarapodott a tanerők száma is. Ezeket az építkezéseket államsegély igénybevétele nélkül, teljesen a hívek felduzzasztott áldozatkészségéből hoztam elő.

De nem csak külsőleg lett új a barabásszegi gyülekezet, hanem mássá lett lélekben is. A hit és erkölcsi élet magas színvonalra emelkedett. Zsúfoltak lettek a templomok, általában a bárhol tartott istentiszteletek. Virágzott a missziói munka minden ága. Az egykori könnyhullatásom örömre változott. A hívek áldozat- készsége annyira élénk volt, hogy 1922-ben generális javítást kapott a barabásszegi templom, új tetőt palával. Önként búzában annyi terhet vállaltak a hívek, hogy a javítás teljes kifizetésén felül 35 métermázsa búza megmaradt, mellyel alapját vetettük meg a ma is virágzó takarékmagtárnak, melynek már oly sok hasznát vette a gyülekezet. 1923-ban Barabásszegen a II. számú tanítóállást szerveztem meg, melyet még abban az évben be is töltöttünk.

Volt még egy rákfenéje a gyülekezetnek, melynek megszüntetése, meggyógyí- tása ifjúkorom legjavát kívánta áldozatul. A fentebb említett több mint 15 évig tartott gyülekezet és lelkész közötti harcban egy nemzedék nőtt fel gyűlöletben, vallásos nevelés, fegyelem és szeretet nélkül. Az idősebbek is közönyösek lettek az egyházzal szemben, csak az önzésnek és a vagyongyűjtésnek éltek. Ez alatt a másfél évtized alatt valósággal megrohamozták színtiszta református községeinket a római katolikusok. Oly nagy volt a beköltözés, hogy az ötven év előtti tiszta református Paisszeg községben már két tanerős római katolikus iskolára volt szükség. A bevándorló nem reformátusok beházasodtak református családokba, és reverzálist kaptak egyházuk javára. Ezen az úton igen sok lelket és vagyont vesztett göcseji gyülekezetünk. Ezzel a bajjal is szembe kellett néznem, és fel69 Antal Dénes 1848. március 29-én született Görzsönyben (Veszprém vm.). Tanulmányait Pápán végezte. 1869-1870 között Homokbödögén fél évig, majd Adorjánházán 2 évig szolgált segédlelkészként. Az 1872. évi pápai egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1872-ben a szalafői gyülekezet választotta meg lelkésznek, ahol 1873-ig helyettes, azután rendes lelkészként szolgált. 1886-ban a szentgyörgyvölgyi gyülekezet választotta el, ott haláláig, 1914-ig lelkészkedett. Felesége Hajas Ida volt. 1914-ben 40 évi szolgálat után nyugalomba vonult. DREL1.1. u. Adorjánháza. I. 2. Homokbödö- ge. 1, 6. Szalafő. 1.1,4. Szentgyörgyvölgye. DREL II. 197. a. 1914. 6. DREKK 0. 394t. 168. TÓTH 1927. 16,38. PATAKY1990.178,181. PATAKY1992.384,400,403. DPL1914.239.-542-