Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

zettel csomózgattam úgynevezett magyar-perzsa szőnyegeket. Az aprókat is számítva készítettem tizenegynéhány darabot. Szakértők állítása szerint átlagosnál jobb kivitelben. Egyébként segítőm és támaszom elkeseredéseim közben, a helyzettel megbékéltetőm áldott feleségem, akinek nagy jóság, mindenki iránt való jószívűség a fő jellemvonása. S ezt sok keserű tapasztalata dacára mindmáig megtartotta. Egyéniségéből kifolyóan befelé irányuló, csak bizalmas körben feltáruló keresztyéni hite és istenfélelme alighanem betegsége alatt virágzott ki és mélyült el. Igazán áldásos gyümölcse ez az ő áldatlan állapotának. Istené legyen érette a hála és dicséret! Családunkban az egymáshoz való viszony mindmáig Istentől megáldottan jó, kívánnivalót nem hagy maga után. Nézeteltérések, neheztelések természetesen közöttünk is fordulnak elő, de mindezek következmények nélkül múlnak el. Imádkozó életet élünk. A mostani nehéz időkben azonban nem elég erős a hitünk, hogy ne félelemmel és rettegéssel gondoljunk a magunk, egyházunk és nemzetünk holnapjára, jövőjére. Én egyébként 47 éves fővel 1943. április 26. óta tábori lelkészi szolgálatot teljesítek a Magyar Királyi Hunyadi Mátyás kőszegi honvéd középiskolai nevelőintézetnél.36 37 A protestáns vallású növendékek hitoktatását, az ő és a protestáns tisztek, altisztek és legénység istentiszteleteit és az irodai tennivalókat látom el, míg az e szolgálatot ellátott hivatásos lelkészünk harctéri szolgálatot teljesít. Isten előtti alázattal, de végtelenül boldogan állapíthatom meg, hogy eleddig ezt a munkát mind tábori püspököm, mind katonai parancsnokom ismételt kijelentései szerint teljes megelégedésükre töltöttem be. Azonban nem szokásszerű szólam részemről, hogy ezt az eredményt nem magamnak tulajdonítom, az értékelést pedig túlzottan jónak minősítem. Isten különös segítsége volt munkámon, ha csakugyan jó eredményt tudtam elérni szolgálatommal. Ez esetben valóban teljesedett rajtam egykori professzoromnak a prédikáció értékes vagy értéktelen voltának kritériumaként hangoztatott tétele, hogy „Qui ascendit cum horroré, descendit cum honored7 Én valóban az eredmény felőli félelem és szorongás közepette végeztem feladataimat az intézetnél az elmúlt tanév végén. Most nyáron is tart a katonai szolgálatom, csak mivel tanítási szünet van, munkám az irodai munkára korlátozódik. Ezért, meg hogy az itthoni gyülekezeti munkában is pótolhassak valamit az elmulasztottakból, csak időnként kell beutaznom az intézethez az előadódott tennivalók elvégzésére, egyébként pedig szabadságon vagyok. Ezért kerülhetett sor jelen életrajzi adatok felvételezésére is csak a meghosszabbított időben. Az a reményem pedig már végképpen elhalványult, hogy a következő tanévre majd már nem kell bemennem, hanem az időre bevégződvén a háború, hazajöhet a hivatásos kartárs, én pedig leszerelhetek. De így is bizonyára lényegesen köny- nyebb lesz majd a dolgom, mivel tanév elején kezdhetem, mint volt a múltban,

36 A Magyar Királyi Hunyadi Mátyás kőszegi honvéd középiskolai nevelőintézet 1921-1933 között négy alsó osztállyal működő alreáliskola volt. 1932-1937 között I-VIII. osztályos reáliskolává fejlesztették, majd 1938/39-ben újra négy osztályos alreáliskolává alakították át

37 Qui ascendit cum horroré, descendit cum honore (latin): aki félelemmel megy fel, megbecsüléssel jön le. Ez itt konkrétan a szószékre érthető, de a mondás eredetileg általánosabb jelentésű: aki félelemmel emelkedik fel (ti. a pályáján), megbecsüléssel száll alá (ti. a sírba).-527-