Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

városi vezetőség a szomszédos városi temetőben halottasházat akként építtetett, hogy mink is használhatjuk a közvetlen közelből. Az úgy nevezett ótemetőnkben az ideig nem volt ravatalozó ház. A belvárosi esperes-plébános úrnak vetődött fel az a gondolata: az ő temetőjükben díszes kápolnát építtetett a boldog emlékű Pauer János püspök úr281 magának pihenőhelyül, s ezt a kápolnát az egyháztagok temetkezésénél is használták későbben. Tudvalevőleg a katolikus temetőt a közben eső csíkvári282 * országút választja el a mi temetőnktől, és közös baráti megállapodással az esperes-plébános úrral akként szándékoztunk a várossal - a katolikus temetőn kívül, de közvetlen közelben - ravatalozó házat építtetni, hogy - mint a hősök temetőjénél történik - mi, reformátusok is használhassuk azt. De tervünket meghiúsította a szeszélyeskedő városi gazdasági tanácsnok. Azt a különös eszméjét igyekezett keresztülerőszakolni, hogy a Pauer volt püspök kápolnájához közel épült úgy nevezett vendéglőt kiépítteti, és mellette parkot emeltet, és a közönség kiránduló, szórakozó helyévé alakíttatja át. A neki rossz helyre eső ravatalozó házat nem építtette tehát meg, hanem a katolikus temető északi részében emeltetett deszkából álló halottasházat, amelybe az eltemetésre váró református halottakat is el kellett helyeznünk, onnét vitetnünk el a református sírkertbe. Ezt szerfölött fájlalták híveink, azt panaszolták: szeretteiknek a koporsóját az ebek is kikaparhatják abból a rozoga alkotmányból... Közös volt hát az elégedetlenségünk a városi tanács eljárása ellen. A lehetetlen helyzet reparálása miatt ismételten molesztáltuk a polgármestert, egy nem sokára lebontásra kerülő kisebb városi épület anyagát adományoztassa oda a református új temetőben állítandó ravatalozó házra, és szavaztasson meg egy összeget segélyül az építéshez. Mind a két kérést teljesítették. Egyik jóakaró építőmester az egész falépítményt elkészítette ingyen, egy másik bádogos mester a födélre ráverte a vörösréz lapokat, stb., stb. 1927. év őszén elkészült a reménységünkön felül jól sikerült épület, amelynek kiviteléhez az eszmét Simon Sándor presbiter adta. Kör alakú, kupolás épület, északi felén hozzátoldott négyszögletes résszel, a temetésre váró koporsók és fejfa, a sírásó szerszámok elhelyezésére, stb. Mikorra 1927. év őszén készen lettünk a munkával, ki volt fizetve 12 ezer pengő, és semmi adósságunk nem maradt. A díszes épület szemlélése olyan buzdító hatást gyakorolt híveinkre, hogy önkéntes adományaikból a temetőkerítést is szépen rendbehozták, és a sírok öntözhetéséhez a két legtávolabbi helyen két szivattyús kutat is építtettek.

Az egyházunk újraalakulásakor a városi tanács nem adott ingyen templomhelyet, kénytelenek voltak elődeink drága pénzen vásárolni egy magánházat, és annak telkén emelni szentegyházat, paplakást, és kezdetben azzal összeépülve a

281 Pauer János (1814-1889) teológiai doktor, székesfehérvári püspök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tanulmányait Székesfehérváron, majd Pesten folytatta. Tanult Rómában, a Collegium Germanico-Hungaricumban is. Ezután a Fasciculi Ecclesiastico-Litterarii (Religio és Nevelés) című folyóirat segédszerkesztője, majd 1844-től a székesfehérvári papnevelő intézet tanára lett. 1878-ban nevezték ki székesfehérvári megyéspüspökké. DIÓS 1993-. X. 686-687.

282 Csíkvár a Szabadbattyán település délkeleti részén álló, először egy 1397-ben kelt oklevélben említett vár későbbi elnevezése volt. Ma is látogatható, épen maradt része a Kula torony. SZABÓ

1932a. 326.-485-