Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Mezőföldi Egyházmegye
Mezőföldi egyházmegye Gimnáziumot Székesfehérváron végeztem, elég jó tanuló voltam. Kezdetben jeles, de III-V-ig elhanyagoltam a tanulást. 1931. júniusban érettségiztem (jól érett lettem), utána Pápára kerültem a teológiára. Gimnazista koromban már több konferencián vettem részt, ott kapott indításból és nagyanyámtól látott példa után olvasni kezdtem rendszeresen a Szentírást. Érettségiig a teljes Bibliát egyszer, az Újszövetséget kétszer elolvastam. Nagyanyám, aki már özvegy volt, csekély nyugdíjából csak nagy anyagi áldozattal és sok lemondással tudott taníttatni. Édesanyámnak szintén kevés fizetése volt. Kisebb-nagyobb segélyeket, jutalomdíjakat kaptam évről-évre, két kis diákot instruáltam. Leginkább a rendszeres teológiával foglalkoztam. Dr. Török István220 tanáromnak sokat köszönhetek. Sajnos, csak nagyon kevés idő jutott a komolyabb elmélyülésre a képzői tantárgyak tanulása mellett. Minden képzői tárgyból kollokválnom, illetve alapvizsgáznom kellett, de tanítói oklevelet mint nő nem kaphattam. 1932-ben Pápán II. éves koromban súlyos beteg lettem: tüdő- és mellhártyagyulladásom, gennyes vesegyulladásom volt. Isten különös kegyelme tartott életben. Csodálatos, hogy vezetett ki Isten engem ebből a betegségből, amikor az orvosok már lemondtak rólam. Októbertől januárig voltam beteg, de kollokviumaimat a rendes időben mind letettem, és elvégeztem úgy a teológiát, hogy egyetlen kollokviumtól sem léptem vissza, vagy ismételtem meg. 1935-ben végeztem végig jeles eredménynyel. 1933-ban adoptáltak nagynénémék, Bertalan Lajos és Hajas Irén. Nagyné- ném 1940 februárjában meghalt. Tanáraim közül dr. Tóth Endrét kell kiemelnem, benne láttuk az igazi lelki- pásztor képét. Nem volt olyan kérés, amit nagy türelemmel és segíteni kész szívvel meg ne hallgatott volna. Tudott segíteni, bátorítani, de tudott inteni, figyelmeztetni is, ha kellett. 1935. szeptemberben I. lelkészképesítőt tettem jeles eredménnyel. Vizsgámat követő órában a pápai református nőnevelőbe kerültem mint polgári iskolai hitoktató és internátusi nevelőnő. Három éven keresztül teljes ellátás és havi 20 pengő volt a fizetésem (ugyanannyi, mint az akkori intézeti szobalányoké). Nyáron nem volt sem ellátásom, sem fizetésem. 1937. szeptemberben letettem a II. lelkészképesítő vizsgát jeles eredménnyel. Ugyanettől az évtől kezdődően az egyházi éneket is tanítottam. 1938-ban felemelték fizetésemet 58 pengőre. Úgy a polgári, mint a tanítóképző minden osztályában a hittanórákon kívül osztályonként bibliakört vezettem hetente, viseltem a tanári kari jegyzőséget 4 éven keresztül. Szabadidőmben a diakonisszával és a IV, V. éves növendékekkel 220 Török István Tiszaeszláron született 1904. december 1-én, apja Török Vince lelkész volt. A gimnáziumot Karcagon, a teológiát Debrecenben végezte, tanult Berlinben, Münsterben, Marburg- ban is. 1929-től a pápai református gimnázium vallástanára, 1931-1941 között a pápai Teológiai Akadémia tanára volt. 1941-1968-ig Debrecenben tanított, a Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karának etikai tanszékén. 1968. január 1-től nyugdíjazták. Dogmatika (1985) és Ethika (1988) című munkái Hollandiában jelentek meg. Felesége Pongrácz Etelka volt. 1996. április 11-én hunyt el Debrecenben, a pápai alsóvárosi temetőben temették el. ZOVANYI 1977. 656. BÁRCZAY 1989. 29. SÁNDOR 1995.7-18. TUNGLI1997.123. FEKETE-HANULA 2004.9.-466-