Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye hattam. 1943. február 1-e óta teljesítek segédlelkészi szolgálatot a jelenlegi he­lyemen: Székesfehérvárott. Magánéletem nincsen, nem is lehet. A pálya nehézségeivel, szociális viszo­nyaival mind a mai napig megküzdöttem, mert jó szüleim még ma is mögöttem állanak. A hivatástudatom, lelki, műveltségi viszonyaim és más ezekhez hason­lókat majd csak segíti, élesztgeti, fenntartja és fejleszti bennem az Istennek min­denre elégséges kegyelme. írtam Székesfehérvárott, 1943. VI. 16-án. Kalmár Kálmán református segédlelkész Böröczky Béla hitoktató segédlelkész 1912. október 20-án születtem Adásztevelen (Veszprém vármegye) kisnemes családból, Böröczky Dénes és Császár Karolin szülőktől. Édesapámat hatéves koromban elveszítettem, félárva sorsra jutottam, édesanyám szüleihez hazaköl­tözött (Dákára), engem az apai nagyszülők neveltek. Az elemi népiskola négy osztályát szülőfalumban végeztem, majd tanítóm213 bíztatására nagyszüleim beírattak a Pápai Református Kollégiumba. Úgy a gim­náziumot, mint a teológiát Pápán végeztem, a gimnáziumot 1923-31, a teológiát 1931-35. években. Érdeklődésem és gondolkodásom iránya már gimnazista koromban kialakult. Igen sokat köszönhetek volt tanáromnak, dr. Szabadi Bélának,214 aki hét éven ke­resztül osztályfőnököm volt, s ami még lényegesebb, ő tanította nyolc éven át a magyar nyelvet. Mindig volt ideje órákon, főképpen pedig helyettesítési órákon arra, hogy az előírt anyagon túl beszélgessen osztályával írókról, új könyvekről, irodalmi és társadalmi eseményekről. Helyettesítési órákon igen sok verset ele­meztünk és élveztünk. Páratlan áldozatot hozott művelődésünk érdekében: való­sággal ránk kényszerítette könyveit. Bizony egyik-másik könyvét egészen szétol­vasta az osztály. Odaadó, áldozatos munkájával évről-évre csiszolgatta ízlésünket, mélyítette értékelésünket, s szinte mindannyiunkat az értékes könyvek utáni ér­deklődésre nevelt. Hívő ember volt, s természetesen bibliaolvasó. Biztatására töb­ben megfordultunk konferencián. Gimnazista koromban ötször voltam 3-6 napos diákkonferencián, s VlI-VIII-ban egyszer elolvastam az egész Szentírást. Az ősi kollégium szelleme diákkoromban legjobban a Főiskolai Ifjúsági Kép­zőtársaságban mutatkozott. Nyolc évig voltam tagja a Képzőtársaságnak (1927- 35). Előbb mint szavaló és munkás, majd mint tisztviselő tagja. Végigmentem szinte minden tisztségen. Voltam ellenőr, bíráló, titkár, és végül elnök a nagy múltú önképzőkörben. Előadásokat tartottam, és az év végi versenyszavalatokon négy első díjat nyertem. Mint harmad- és negyedéves teológus néhány társam­2131920-1923 között Lovass Dezső volt a tanító Adásztevelen. TÓTH 1927.15. 214 Szabadi Béla 1898-ban született Budapesten. Magyar-latin-görög szakos középiskolai tanári képesítést szerzett. 1922-1942 között a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában, majd Buda­pesten a Lónyay utcai református gimnáziumban tanított. Az egyházi iskolák államosítása után a Nyelvtudományi Intézetben dolgozott. 1968-ban halt meg Budapesten. TUNGLI1997.106-107.-462-

Next

/
Oldalképek
Tartalom