Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

Még elemi iskolás voltam, mikor szüleim az Alsóvárosban, a Veszprémi úton levő házukat eladták, s az akkor felparcellázott Sávoly pusztán159 vettek házat és néhány hold földet, hogy a várostól meglehetősen távol fekvő, már meglévő földjüket jobban munkálhassák. Ez 1913 tavaszán történt. Elemi iskolám 5. osztályát már innen bejárva végeztem el, s innen a várostól 5 kilométerre fekvő pusztáról bejárva gyalog végeztem el a gimnázium 8 osztályát. E kilenc esztendőn keresztül sokat küzdöttem télben-fagyban.

Neveltetésemre atyám szigorúbb magatartása mellett édesanyám vallásos lelkülete gyakorolt nagyobb hatást. Öreg családi Szikszaija160 sokszor forgott kezében. Apró gyermekkoromban nekünk, gyermekeinek is olvasott belőle, később a kezembe is adta. Isten házát szerette és buzgón látogatta. Soha nem felejtem el sokat fáradó jó anyámat, mikor még iskolás koromat megelőzve vasárnap délutánonként rendszeresen vezetett a templomba. Az is élénk emlékezetemben él, mikor téli estéken családunk zsoltárt, dicséretet énekelgetett, apám amúgy nekibúsulva kemény hangon, anyám pedig - ma is jól emlékszem - mindig áhíta- tos gyengédséggel.

Anyámnak eleitől fogva dédelgetett, azt mondhatnám, imádságos gondolata volt, hogy lelkészi pályára készüljek. Többre becsülte, ha talán csak kenyérkereső pályát szánt is ezen fiának, mint bármely más foglalkozást, de nyugodtan mondhatom az ő gondolatvilágát ismerve: élethivatást. Tudom, hogy ezt érezte anyai szívének buzgósága ösztönösen is, mikor szorgalomra, kitartásra buzdítgatott diákéveim sok fáradtságot szülő évei alatt. Bizony sokszor átázva, átfázva a hosz- szú úton nem sok kedvet éreztem a tanuláshoz, mire Sávoly puszta útját el és vissza megtettem naponként kétszer: reggel és délután, de sokszor este is az akkori órabeosztások miatt. De nem panaszképpen mondom ezt, a kezdet nehézségeire szinte egy emberöltő távlatából visszatekintve, nem, inkább hálát adok a jó Istennek, hogy gyermekgondolatom és neveltetésem még így sem szegte kedvemet. Sokszor bántott ugyan, úgy felsős diákkoromban, hogy porosán, sárosan- lucskosan érkeztem meg az iskolába. De hát ruhám sem volt bőségesen. A régi szólás-mondás szerint: egyik a testen, másik a kerten. Téli kabátom ötödikes gimnázista koromban magam által vásárolt vörösesbarna felöltő volt, amit inst- ruálásból szereztem magamnak. Mert ezt is folytattam. Ez a kabátom kísért teológus koromig, mikor aztán I. éves koromban feketére festettem.

Teológus koromban már bent laktam a városban magam keresetéből fizetve a lakást és az étkezést. Igaz ugyan, ez utóbbira nem sokat fizettem, azt is csak teológus éveim első két esztendője alatt. Segélyek, tanítás, legációk ekkor már kiemeltek diákéveim előbbi szűkösségéből.

1921 júniusában érettségiztem. Ekkor mégsem pap akartam lenni, mint anyám várta és remélte, hanem tanár, magyar és történelem szakos. Am apám

159 Sávolypuszta a Tapolca patak mentén, Pápa szomszédságában alakult sok kis falu egyike. Ma Pápa város külterületi lakott része.

160 Szikszai György (1738-1803) makói lelkész Keresztyéni tanítások és imádságok című, először 1786-ban Pozsonyban megjelent imádságos könyvéről van szó.-439-