Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Mezőföldi Egyházmegye
Mezőföldi egyházmegye (bíztattak a hedrehelyi megválasztással), augusztus 24-én Kaposvárra helyeztettem magam. Szeptember 6-án megszereztem az oklevelet. 20-án pedig hazamentem szüléimhez, s készültem ki Amszterdamba. Október 2-án indultam el. A Vrije Universiteit hallgatójaként ismét csak etikai kérdésekkel foglalkoztam különösebben. A házasság etikájára vonatkozólag sok kéziratot csináltam azzal a szándékkal, hogy itthon majd feldolgozom. Sajnos mindmáig íróasztalom fiókjában hevernek, s nyugodtabb időkre várnak. 1933. június elején érkeztem haza Párizs, Bázel, Milánó, Venezia útvonalon 10 napi utazás után Amszterdamból. 1933. június 30-án foglaltam el Székesfehérvárott a 2. hitoktató segédlelkészi állást. 1935-ben, szeptember 28-án középiskolai vallástanári vizsgát tettem Budapesten egy évi kemény készülődés után. 1936. január 1-től az első számú hitok- tató-segédlelkészi állást töltöttem be Székesfehérvárott, majd szeptember 1-től önálló hitoktató lettem a székesfehérvári állami középiskolákban. 1936. november végén az iszkaszentgyörgyi gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkipásztorának. Az állást 1937. február 1-én foglaltam el, s előzőleg január 1-től már elláttam a teendőket. Az ifjúsági egyesület átszervezésével új irányt szabtam az egész gyülekezetben. Régi, rossz szokásokat kiirtottam (például a gyermekbálokat). Különösen sokat foglalkoztatott az erkölcstelenség megfékezése. Visszás házasfeleket összebékítettem, de később ez a munkám kudarcba fulladt. 1937. június 17-én esküdtem meg Pápán feleségemmel, Ólé Margittal, Ólé István és Szeredi Zsófia fülei kisbirtokosok leányával, Ólé Sándor pápai lelkész unokahúgával, ki gyermekkorától kezdve Olé Sándor neveltje volt. Teljesen elszegényedett ipám és napam is hozzánk költöztek Iszkaszentgyörgyre. 1938. május 14-én született kis leányom, Éva. Már Iszkaszentgyörgyre érkezésemkor megkezdtem az iskola és tanítólakás megépítésére az előkészületeket. Sok imádság és személyes utánjárás után sikerült 1939 májusában 12000 pengő államsegélyt szereznem. Az építési anyagok nagy részét megvettük, hazafuvaroztuk, s november végére felhúztuk a falakat, és tetőt is tettünk rá. 1940 nyarán teljesen befejeztük az építést, és Istennek hálát adva szeptember 1-én adtuk át rendeltetésének. 1939 karácsonyán hozták a hírt, hogy néhány tekintélyes polgárdi egyháztag, kiknek gyermekeit Székesfehérvárott tanítottam, engem óhajt Benedek József131 halála után lelkésznek Polgárdira. Február 4-én tartottam bemutatkozó szolgálatomat. 13-ára volt kitűzve a választógyűlés, miután a presbitérium nagy többsége * 152 131 Benedek József Révkomáromból származott. A gimnázium felső 4 osztályát és a teológiát Pápán végezte. Negyedéves teológus korában diszpenzátor, a képzőtársaság, illetve az énekkar elnöke is volt. 1911-ben segédlelkész lett Komáromban. 1915 tavaszán választotta meg lelkészének a polgárdi gyülekezet. Mivel tábori lelkészi szolgálatot végzett, csak 1916. március 12-én foglalhatta el hivatali helyét Polgárdiban, ahol haláláig szolgált. 1939. december 25-én hunyt el 51 éves korában. DREL II. 104. a. 1940. júl. közgy. Esperesi jelentés. II—III. Pápai Református Kollégium értesítői. 1903/04.114, 152. 1904/05. 139, 149, 176, 177. 1905/06. 97, 140, 141, 144, 145, 146. 1906/07. 89, 135, 136, 137. 1907/08.107.111,212,216,257.1908/09.114,118,121,222, 225, 226,230,272.1909/10. 88,91,95,195, 196, 200, 201, 261.1910/11. 81, 84, 88, 200, 203. TtREL I. 8. d. 10. Polgárdi. 2, 7. DPL 1939. 274. (50. évfolyam. 53. szám. Pápa, 1939. december 31.)-426-