Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

voltam. Látogatása, ha a községben lakó komájának vagy vidéki rokonának, fiának, <a> felsőörsi prépostnak vagy <a> tihanyi apátnak vagy bárkinek szólott, mindaz a káplánja kíséretével ment végbe. Az egyházmegyei ügyek intézését később megbeszélte velem, rám bízva a fogalmazást, utóbb tucatszám csak nevét írta az ívpapír alsó részére. Gazdasági ügyeit ilyenformán intézte: „Öcsém, alkudjon meg azzal a zsidóval arra a tehénre.” „Öcsém, menjen ki a vásárra, vegyen egy tinót!” „Fejtse meg a borokat!” „Adja át a borokat!” „Főzzék ki a pálinkát!” Segítőkeze lettem a nagytiszteletű asszonynak. Gyümölcsszedés, kezelés, befőttek lekötése, sertésvágás, töltelékfűszerezés, sonkacsontkiszedés, sonkaszeletelés nem történhetett a káplán nélkül. De édesanyám házánál sem lehettem otthonosabb, mint Segesdyék házánál. Egy ízben súlyosabb betegségem, mellhártyagyul- ladásom volt. Édesanyái gondossággal, szeretettel ápolt.

Meghitt összeköttetésünk halálukig tartott. Mikor 1909-ben Gyulafirátótról, egyházmegyéjéből eltávoztam, szokatlan melegséggel írta búcsúsorait: „Minket pedig, kiket itt hagy árvaságra, zárjon szíve rejtekébe!” Halálos betegségében búcsúzva feleségét ajánlotta figyelmembe: „Ha nem leszek már, akkor is gondoljon feleségemre!”. 1941-ben bekövetkezett haláláig évente felkerestem a nagyasz- szonyt.

1907. július 11-én volt beiktatásom Gyulafirátóton. Nyolc hónapig várt választhatóságomra a gyülekezet. Azalatt lelkészlakást épített már az én közreműködésemmel. Kicsi, 200 lelkes gyülekezet minden építkezési alap nélkül nem könnyen tudta az építkezés kérdését megoldani. Nagy József presbiter volt az egyház ügyeinek irányítója, a gyülekezet teherhordozása mértékének megállapí- tója. Jóakaratú, jóindulatú presbiter. 200 koronában szabta meg saját hozzájárulását. Én váltóra vettem fel 500 korona kölcsönt, s adtam lelkészlak építésre, s tekintély lettem Nagy József s az elöljáróság előtt. Sem a lelkészlakás építésénél, sem más dolgokban nem keresztezték elgondolásaimat.

Balatonfüreden láttam, mennyire megkönnyíti a gyülekezet gondját, ha az egyháznak az adókivetésen kívül van jelentősebb anyagi bevétele. Viszont ugyancsak az esperesi irodában láttam, mennyi huzakodásnak, ellenkezésnek, ellenségeskedésnek a forrása gyülekezet és lelkész között a kivetésből fedezhető, sokszor filléreket kitevő anyagi kérdés, díjlevél kiszolgáltatás. Balatonfüreden az egyház szőlője szolgáltatta az adókivetésen kívül az egyházközség külön bevételét. Gyulafirátóton az adócsökkentési államsegélyből akartam egyházfenntartási alapot létesíteni. „Eddig megvoltunk adósegély nélkül, legyünk meg ezután is. Az évi 6-700 korona adósegélyt tőkésítsük!” - mondottam és javasoltam elöljáróságnak és közgyűlésnek. Mindkettő elfogadta, mert ez az elhatározás egyformán áldozatot kívánt lelkipásztortól és gyülekezeti tagoktól.

Itt nősültem meg, és itt maradtam 1909. november 27-ig. Szülőfalum gyülekezetében 1909. november 28-án volt beiktatásom.

Mezőszentgyörgyön választásomat, mely meghívás útján történt, megfellebbezték. A jobb javadalmazású gyülekezetét több pályázó igyekezett elnyerni, gyülekezet kebelében pártoskodást, ellenségeskedést, az új lelkipásztor ellen bizalmatlanságot támasztottak a választási küzdelmek. A megbékélés elég gyor-411-