Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

KISKOVÁCSI Temesváry Béla lelkész

1913. április 13-án Miskolcon születtem. Édesapám, Temesváry József egyszerű MÁV asztalos segéd volt, ma már Isten kegyelme és odaadó munkássága révén művezető. Édesanyám, Varga Margit iparos család leánya.

Az elemi iskola négy osztályát, valamint a középiskolai tanulmányokat a miskolci Palóczy utcai elemi iskolában, illetve a református főgimnáziumban végeztem. 14 éves koromtól kezdve a nagy nyári szünidőben a vasúton füvet nyestem a vágányok között, máskor a kőművesek mellett voltam napszámban, hogy a következő iskolai év szüléimre nehezedő terhén némileg könnyítsék.

III. gimnazista koromban a bensőséges családi nevelés azt az elhatározást érlelte meg bennem, hogy a papi pályára lépek. Elhatározásom szeretett vallástanárom - Balázs Győző'6 - egyénisége, mély hite, kivételt nem tevő igazságossága, krisztusi élete erősítette meg.

Teológiai tanulmányaimat a pápai teológiai akadémián végeztem el megszakítás nélkül. Közben Budapesten tanítói oklevelet is szereztem. A kápláni vizsgám eredménye jó, a papi vizsgáé pedig jeles.

Segédlelkész-tanító voltam Sólyban 1936. január 1-től 1938. április 13-ig. Itt a házankénti adománygyűjtés eredménye egy szép templomi harmonium lett. Megszerveztem és vezettem az ifjúsági és leányegyesületeket. Önzetlen munkálkodásuk eredménye az új szószék és úrasztali terítő lett.

Segédlelkész voltam Kiskovácsiban 1938. április 14-május 6-ig.

Kislángon tanyagondozó segédlelkész voltam 1938. május 7-től július 31-ig. Ezen idő alatt ért az a megtiszteltetés, hogy a teológus szövetség Sárospatakon tartott konferenciáján Lelkipásztor az iskolában címmel előadás tartására kért fel. 1938. augusztus 1-től október 22-ig Kiskovácsiban helyettes lelkész voltam, majd október 23. óta ugyanott a mai napig rendes lelkész.

Ittlétem ideje alatt a lelkészlakás fazsindelyét cserépre cseréltük ki, kapu készült a lelkész- és tanítói lakásnál, közös betonkút, az iskolának gyökeres belső javítása új ablakokkal. Az ifjúság odaadó munkássága eredményeképpen szőnyeg került a templomba. Pár héttel ezelőtt a templom belsejét újítottuk meg teljes mértékben. A kis lélekszámú - 228 -, aránylag szerény körülmények között élő 76

76 Balázs Győző 1893. április 16-án született Felsőbányán (Szatmár vm.), apja Balázs Sándor, anyja Bónis Mária volt. Elemi iskolát Parasznyán (Borsod vm.), középiskoláit Miskolcon végezte. A lelkészi pályára a debreceni teológián készült. 1916-ban nyert lelkészi oklevelet. Debreceni segédlelkész, majd főgimnáziumi segédtanár volt a debreceni kollégiumban. 1918-ban vallástanári képesítést nyert. 1918-tól segéd-, 1919-től helyettes lelkészként szolgált, majd 1920-tól a miskolci református főgimnázium rendes vallástanára lett. A hitoktatás mellett magyar nyelvet, történelmet és földrajzot is tanított, és ő volt az iskolai cserkészcsapat parancsnoka is. A Gárdonyi Társaság és a Petőfi Társaság is tagjai közé választotta. 1951-ben eltávolították az iskolából, az iskolai könyvtárban sem engedték dolgozni annak ellenére, hogy ingyen vállalta volna a munkát. 1963-ban súlyosan megbetegedett, 1973. március 13-án hunyt el. IVÁN 1980.182-186,235. ÁGOSTON 1998.363-364. Életéről lásd még emlékiratait: BALÁZS Győző: Jó utána lenni... Szerk. Molnár Sándor Károly. Miskolc, 2007.-400-