Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

filológiai tudású dr. Bódiss Jusztin187 tette rám a legmélyebb benyomást, kinek vezetésével átlagon felül elmélyedtem a két klasszikus nyelv ismeretében és a vele kapcsolatos összehasonlító nyelvészetben. Érettségi vizsgát ugyanezen intézetben, de már cseh éra alatt tettem kitüntetéssel. Gimnáziumi tanulmányaimnak második fele sok nehézség és nélkülözés között telt el. Ugyanis 1918 őszére teljes árvaságra jutottam, melyet egyidejűleg követett családom teljes anyagi elszegényedése. Már 15 éves koromtól fogva mint instruktor magam kerestem kenyerem és ruházatom. A papi pályára távoli rokonomnak és atyai pártfogómnak, Németh István dunántúli püspöknek tanácsára léptem <be> 1922 őszén a pápai teológiára.188 Tanáraim között több tiszteletreméltó és mélyen ható jellemet találtam, de tudományos tekintetben egyik sem tett rám mélyebb benyomást. Anélkül, hogy bárki is vezetett vagy megragadott volna, nyomban a magyar protestáns irodalom- és egyháztörténet ragadta meg érdeklődésemet, bár ezek az időben a pápai teológián mostohagyermekek voltak. Mint végzett III. éves teológus, 1925 júniusában a németországi Bethel bei Bielefeld Bodelschwingh-féle szeretetintézményének szolgálatába léptem mint önkéntes diakónus, majd ugyanazon év októberében a Mitteleuropäische Zentralstelle189 stipendiumával beiratkoztam a baseli egyetem teológiai fakultására, hol 1926 június közepéig két szemesztert végeztem. Baselben hajlamaim irányában sem juthattam előbbre, mégis sokat tanultam. Maradandó hatást gyakorolt rám a hallgatott előadások szigorúan módszeres, rendszerező szelleme. Egyébként volt világhírű professzoraim közül Wernle, Duhm, Háberlin190 emléke most is elevenen él lelkemben.

Visszatérve főiskolai szenior lettem Pápán, majd a kápláni vizsgának jeles eredménnyel való letétele után, 1926. október 1-ével segédlelkészül rendeltettem a mezőfoldi egyházmegyében fekvő Enyingre, hol nagy hatást gyakorolt rám beteg principálisomnak, Szűcs Zoltánnak191 a papi hivatás gyakorlásában is meg187 Bódis Jusztin János bencés szerzetes 1863-ban született Türjén (Zala vm.). 1881-ben öltözött be, 1883-ban egyszerű, 1886-ban ünnepélyes fogadalmat tett. 1887-1889 között gimnáziumi tanár volt Győrben, 1889-1890 között főiskolai tanár Pannonhalmán, ezen tanév II. félévében Kőszegen tanított az ottani középiskolában, majd 1890-1916 között Pannonhalmán főiskolai tanárként működött, élete végén, 1916-1921 között pedig Komáromban volt középiskolai tanár. A bölcselet doktora, a Szent István Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Klasszika Phi- lológiai Bizottság rendes tagja volt. Egyesületi, társasági szerepet is vállalt: alelnöke volt az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, rendes tagja a Magyar Pedagógiai Társaságnak és a győri Kisfaludy Körnek is. 1921. július 31-én hunyt el. SCHERMANN1940.82. BERKÓ-LEGÁNYI1986.122.

188 A szövegben hibásan: teológián.

189 Mitteleuropäische Zentralstelle: helyesen alighanem Europäische Zentralstelle für kirchliche Hilfsaktionen. Ezt a segélyszervezetet Adolf Keller lelkész (1872-1963) alapította 1922-ben Svájcban, 1945-ig ő is volt a főtitkára, http://www.dr-horst-iesse.de/kongress.htm.

190 Háberlin, Paul (1878-1960): svájci filozófus, pszichológus, pedagógus. Először Baselban, Göt- tingenben, Berlinben tanult teológiát, majd Schaffhausenben lett lelkész. Ezután filozófiai, pszichológiai, pedagógiai tanulmányokat folytatott. 1908-tól a baseli egyetem docense, 1912-től a berni egyetemen professzor, 1922-től pedig Baselben a filozófia tanszék professzora volt.

101 Szűcs Zoltán 1865. szeptember 15-én született Enyingen, apja Szűcs János enyingi lelkész, majd mezőföldi esperes, anyja Báli Antónia volt. Az elemi iskolát Enyingen, a középiskolát Gyönkön és Pápán, a teológiát Pápán végezte. 1888-ban szentelték lelkésszé. 1888-ban Polgárdin, majd 1889- 1899 között apja mellett Enyingen volt segédlelkész. 1900-tól a gyülekezet rendes lelkésze lett. 1926.-304-