Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye 12-ig segédlelkészkedtem, honnan a garamszentgyörgyi református gyülekezet egyhangúlag elhív lelkészének. Állásomat ott 1925. március 15-én foglaltam el. Garamszentgyörgyi lelkésszé történt megválasztásom után, 1925. év április 14-én feleségül vettem Frecska Aranka banktisztviselőnőt, ki 1896. július 27-én született Fakóvezekényben, Frecska István evangélikus tanító16' és Hlóska Zsu- zsánna szülőktől. 1926. április 7-én született Viktor nevű, 1929. április 18-án pedig Dénes nevű fiam, kik Léván születtek. Tizenharmadik lelkészi évemet töltöttem a jó garamszentgyörgyi hívek kö­zött, mikor is 1937. év augusztus havában a martosi református gyülekezet vá­laszt meg nagy szótöbbséggel lelkészének. Itteni állásomat 1937. november 28-án foglaltam el, s azóta itt szolgálok Istennek. MEGYERCS Sohár Kálmán lelkész Hivatalomat - Deo volente167 168 - 1908. március 12-én foglaltam el, mai napig működöm. Megelőzőleg segédlelkész voltam Bátorkeszin, helyettes Ekecsen és Alistálon. Két utóbbi állásomon töltött időmet a Konvent nyugdíj alá nem számí­totta be. Jövetelemkor az egyház anyagi helyzete rossz volt. A náddal födött vá­lyog-épületek közül egyedül az adósságra épített lelkészlakás emelkedett ki. Az építési összeg teljes egészét én fizettem ki. Sorra jöttek: az új rektorlakás, a lel­kész s rektor istállója, a két tantermes modern új iskola, a második, majd a har­madik tanítói állás megszervezése, a templomtetőnek palával való lefödése, a betonnal elkerített temető, harmonium a templomban és az iskolában, stb. Ma az egyháznak egy fillér adóssága nincs, s minden épülete elsőrangú. A hitélet ko­rántsem oly jó, mint szeretném, de fölösen állja a versenyt a környék gyülekeze­teivel. Közel 40 éves lelkészi múltam alatt soha egyetlen bírósági ügyem sem volt. Visszavonultan élek. A cseh megszállás alatt 11 éven át párját ritkító hontalansá­gi küzdelemben éltem, mely idő alatt, ha nem ismertem volna eléggé, megismer­tem az embereket. Azt mondják, író vagyok. Két kötet egyházi beszédem megje­lent. A lapokban szétszórtan, legtöbbször „sár” álnév alatt rengeteg cikkem s versem jelent meg. Hontalanságom idején, fizetésem elvonása miatt, írásaimból éltem. Születtem Senyeházán, Vas megyében, 1881. május 19-én. Gimnáziumot s teológiát Pápán végeztem. Feleségem Csik Aranka papleány,169 született Zsi­167 Frecska István 1885-ben, 1891-ben Fakóvezekényben, 1903-ban és az 1912/13. tanévben Lé­ván tanított. HAAN 1885. 90. BACHAT 1891. 115. POSZVÉK 1903. 79. HEGEDŰS 1913. 64. BOROVSZKY1903.220. 108 A szövegben hibásan: Del volente. 169 Csik Aranka apja Csik Péter lelkész volt, aki Pázmándon (Fejér vm.) született, apja Csik György, anyja Vida Anna, felesége Kovács Hermina, Kovács József bátorkeszi lelkész leánya volt. 1870-1871 között Madáron, 1872-ben Patason, majd Alsószőlősön volt segédlelkész. Az 1873-ban Győrben tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1873-tól 1881-ig Zsigárdon szolgált. 1882. január 18-án hunyt el 37 éves korában. DREL1.1. a. 1873.18. pont. DREKK O. 977. III. c. 5.10.-297-

Next

/
Oldalképek
Tartalom