Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye helyre, romlott a bizonyítványom is, mert a második gimnáziumot két kettessel, a harmadikat két kettessel és németből egy hármassal végeztem. Engem ez nem bántott, mert még mindig a jó tanulók biztonságában éreztem magamat. Ekkor jött a nagy fordulat. Hitoktatóm Szabó Imre, jelenlegi budapesti espe­res, fasori lelkész volt.10 Meginvitált a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszö­vetség etei (Komárom megye) középiskolás konferenciájára. Itt azután oly dol­gokat láttam és hallottam, amikről eddig fogalmam sem volt. Eddig is volt kap­csolatom a Bibliával, még elemista koromban Tárnok Gyula, jelenleg marcelházi és Varga Dezső, jelenleg diósförgepatonyi lelkészek, akkor még gimnazisták, már tartottak vasárnapi iskolát. Persze nem módszeres és nagyképűsködő reklámo­zott munka volt ez, de önkéntes és szeretettel teljes, kezdetnek pedig kitűnő. Még most is emlékszem azokra a Hozsánna énekekre, amiket ott tanultam. „Nem hagyjuk el a Bibliát”, „... kezeinket összetéve”, stb. Mint gimnazisták, néhány református fiúval, köztük Mirtse Árpád, jelenleg pestszentlőrinci hitoktatóval11 bibliaórákra jártunk. Az etei konferencia néhány napos volt, a költségei sem tettek ki 10 aranyko­ronánál többet, de ezt a pénzt nekem akkor megszerezni erőmet meghaladó fela­dat volt. Szüleim tisztes szegénységben éltek, soha ennyi pénzt eddig egyszerre tőlük nem kaptam. Attól is féltem, hogy meg sem értik, hogy mire is kell nekem ekkora összeg. Két koronám volt, amelyet instruálásért kaptam, de hiányzott még nyolc. Édesapám helyeselte, hogy elmenjek, de pénzt adni nem tudott. Ta­nácsolta, hogy kérjek a Lelkes öreganyámtól. Ez a tanács nagyon hasonlított 10 Szabó Imre 1891-ben született Somorján (Pozsony m), apjaidősebb Szabó Imre lelkész, anyja Végh Ilona volt. Elemi iskoláit Negyeden (Nyitra vm.) és Perbetén (Komárom vm.) végezte. Középis­kolai és teológiai tanulmányait Pápán folyatta 1902 és 1915 között, ahol szénior, a főiskolai énekkar elnöke, az Ifjúsági Képzőtársulat ifjúsági elnöke, a teológiai önképzőkör alelnöke, az Evangéliumi Keresztyén Diákegyesület elnöke és segédlelkész volt, bibliakört is vezetett Jézus jelleme címmel. 1915-1916 között Komáromban segédlelkészkedett. Ezután a baseli egyetem hallgatója lett, ahova 1916. október 23-án iratkozott be. Hazatérése után Bodajkra került segédlelkészként, ahol 1917. szeptember 1-től 1917. december 31-ig szolgált. Ezután a Kálvin téri templom segédlelkésze, majd a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület lelkésze lett. 1921-től 1922-ig a Budapest-Tisztviselőtelepi Egyház- község szervezőlelkészeként működött. 1923-ban lett a Budapest-Fasori Gyülekezet rendes lelki- pásztora, ahol 1951-ig szolgált. 1932-től 1952-ig a budapesti egyházmegye esperesi tisztét töltötte be. Szerkesztője volt az Olajág, az Egyházi Értesítő és a Magyar Presbiter lapnak, főmunkatársa a debre­ceni Igazság és Élet című folyóiratnak, emellett fontos szerepe volt a Református Élet című egyház- társadalmi lap létrejöttében is. Az Országos Református Lelkészegyesület és az Országos Református Presbiteri Szövetség is főtitkárává választotta. 1951-ben eltávolították Budapestről. 1952. február 3- tól Bujon szolgált. 1955. január 27-én hunyt el a debreceni klinikán. Ravasz László temette Budapes­ten. Felesége Tamás Éva volt. TtREL I. 8. d. 6. Bodajk. 5. BÁRCZAY 1989. 16-20. SZÖGI 2000. 56 (168. sz.). NAGY 2006. 579-590. Pápai Református Kollégium értesítői. 1902/03. 78, 148,150,164. 1906/04.107,127,129,183.1904/05.134,148,150,177, 212.1905/06.92,106,144,145,176.1906/07. 84,95,97,136.1907/08.170,180,182,215.198/09.179,187,188,222,229,259.1909/10.160,168,195, 204, 260.1910/11.72,80,86,88, 200, 203,205,206,207.1911/12.47,51,52,55,151,156,157,158,159. 1912/13.14, 89,96,197,201, 202, 203, 204.1913/14. 29, 70, 75,75,157,181,185,186,187.1914/15.36, 37,38,40. 11 Mirtse Árpád 1901-ben született Nagyszebenben. 1920-tól a budapesti teológia hallgatója volt. 1929. szeptember 4-én budai hitoktató lelkészként a Körösi Csorna Sándor Cserkészcsapat parancs­nokának választották meg. CSER-MIRTSE1935.31-35,38,40-41,46,80.-232-

Next

/
Oldalképek
Tartalom