Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye éven át volt a szomszéd kismányai gyülekezet lelkipásztora.5 Elemi iskoláit Kismányán végezte, 14 éves korban kezdte meg gimnáziumi tanulmányait az érsekújvári Községi Katolikus Főgimnáziumban, ahol mind a nyolc osztályt elvé­gezte, és érettségi vizsgát tett 1926-ban. Teológiai tanulmányait Losoncon végez­te, s ugyanott letette az I. lelkészképesítő vizsgát 1930-ban, a II. lelkészképesítő vizsgát pedig 1933-ban. Segédlelkészként működött 1931-től 1938-ig Pozbán, Garamlökön, Nagysallón, Nagypeszeken, Garamkissallón, Negyeden. APÁCASZAKÁLLAS Abrahám Kornél lelkész 1914. április 16-án születtem Izsapon, Komárom megyében, egyszerű föld­műves szülőktől. Ősi nemesi család sarja vagyok. Már a reformáció óta elődeim mind a református vallásban éltek. Édesapám, néhai Abrahám Zsigmond a múlt világháborúban 6 évig volt orosz fogságban. Súlyos betegen jött haza 1920 őszén, aminek következtében gyomorrákban, 1930-ban meghalt. Mindössze 52 eszten­dőt élt. Öten maradtunk testvérek. A legöregebb közülünk 16 éves. Sok munka, szenvedés, nélkülözés közepette nevelkedtünk fel. Én kezdettől fogva hajlandó­ságot mutattam arra, hogy tanuljak. Azért a testvérbátyám és édesanyám minden igyekezetével azon volt, hogy tanulhassak. <Az> elemi elvégzése után Komárom­ba jártam a Szent Benedek-rendi Római Katolikus Főgimnáziumba. Itt is érett­ségiztem 1934 júniusában jeles eredménnyel. Hogy a nehéz anyagi helyzeten könnyítsék, Izsapról gyalog jártam a nagymegyeri állomásra, ami 5 kilométert tesz ki, onnan pedig már 30 kilométert vonaton. így ment napról napra télen- nyáron nyolc éven keresztül. Iskolai szünidőben, nyáron, vagy ha nappal haza­mentem, odahaza segítettem a földműves munkában: arattam, szántottam, vetet­tem, kapáltam, stb. Éjjel pedig tanultam, olvastam. Mindig csak pár órát aludtam, mert reggel 5 órakor már elindultam a vonatra. Már szinte gyermekkorom óta az volt a vágyam, hogy lelkipásztor lehessek. Ezt a jó Isten kegyelméből meg is érhettem. Gimnázium után beiratkoztam a losonci teológiára. A teológiát 1938. szeptember 22-én végeztem be jeles ered­ménnyel. Utána káplán lettem. Ekkor túl sok segédlelkész volt. Én mint pártfogó nélkül álló ember nem kaptam állást, bár voltak olyanok, akik elbuktak, és mégis a legjobb helyeket foglalták el. De hagyjuk. A jó Isten mindig megsegített. Úgy kellett szabódnom, hogy ingyen káplánnak is valahogy befogadjanak. Közben jött 1938 őszén a cseh uralom alól való felszabadulás. Segédlelkész éveim igen válto­zatosak voltak. Hol ide, hol oda dobtak, ahol baj, elhanyagoltság volt. Két és fél év alatt Ekecsen, Nagymegyeren, Újbarson, Vámosladányban, Léván, Vágfarkasdon voltam segédlelkész. Nem volt kellemes ez a gyakori áthelyezés, annál kevésbé, 5 Vendégh Lajos 1831-ben született Apácaszakállason. Tanulmányait Pápán végezte (a VII. gim­náziumi osztályt Pozsonyban). Az 1856-ban Révkomáromban tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1857-1875 között szolgált a kismányai gyülekezetben. 1875. március 14-én halt meg. Első felesége, Racskay Terézia 1866-ben hunyt el. Második felesége Paczolay Julianna volt. DREKK 0.394t. TtREL 1.8. d. 8. Kismánya. 7 (Alistálon született!).-228-

Next

/
Oldalképek
Tartalom