Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye árva nyert gondos ápolást és nevelést. A polgári iskola elvégzése után hazakerül­tem Pápára, és akkor édesanyám gondviselése és áldozatkészsége mellett elvé­geztem a tanítóképzőt a református nőnevelő intézetben. 1908-ban képesítőz­tem, és megkaptam a tanítónői oklevelet, ami számomra a biztos megélhetést jelentette. Megjegyzem, hogy rajtam kívül még 3 testvérem szintén tanítói pályát végzett, kik közül egyik pápai kántortanító. 1910-ben Kéttornyúlakon helyettesí­tettem a kántortanítót4, aki katona idejét szolgálta. A következő évben Kisújfalun tanítottam, onnan pedig véglegesen Neszmélyre kerültem, de ott sem sokáig voltam, mert 1914. szeptember 20-án férjhez mentem Martsa Sándor alistáli református lelkészhez, és akkor állásomról lemondtam. Férjemmel 15 évig éltem a legmegértőbb szeretetben, és amennyire tőlem tellett, minden munkájában segítőtársa voltam. Házasságunkból 3 fiúgyermekünk született. Az első 1915 novemberében. De boldogságunk nem sokáig tartott, mert kis fiunk csak egy napig élt, nagy fájdal­mat okozva mindkettőnknek. 1916. október 7-én újra megajándékozott bennün­ket a jó Isten fiúgyermekkel, aki a Dániel nevet kapta. Két év múlva, 1918. október 14-én Sándor fiunk született, s újra éreztük a jó Isten áldását. Gyermekeinket a legnagyobb szeretettel neveltük, és boldogságunkért a jó Istent áldottuk. Egyhá­zunkat szerettük, és hűségesen munkálkodtunk gyülekezetünkben. A környékbe­li lelkész családokkal a társadalmi érintkezést fenntartottuk, de legjobb barátja férjemnek Tóth Zsigmond madi lelkész volt. A cseh megszállás alatt sok szomorú napunk volt, mert férjemet valósággal üldözték a magyarsága miatt. Annyira, hogy az állampolgárságot megtagadták tőle, sőt 1926-ban a kongruát is megvonták tőle, és attól kezdve nem is kapta. 1923-ban megszervezték egyházunkban a 3-dik tanerő felállítását, és arra én is pályáztam, hogy férjemnek segítségére lehessek a kenyérkeresésben. Megvá­lasztásom sikerült, és azóta a mai napig működöm egyházunkban. A múlt világ­háború izgalmai is megviseltek bennünket, mert 3 testvérem részt vett a háború­ban, kik közül kettő 5 évig orosz fogságban szenvedett. De a jó Isten az övéit nem hagyja el, és szerencsésen hazasegítette őket. 1926-ban mély gyász ért bennünket, áldott lelkű anyósom súlyosan megbete­gedett, és hosszabb szenvedés után meghalt. Pár év múlva jó apósomat temettük el. megszervezésével és elindításával. Igazgatói munkássága mellett Kecskemét életében is fontos szerepet töltött be: 16 évig az iskolaszék tagja volt, részt vett a közigazgatási bizottság munkájában is. 1907-1921 között a Katona József kör ügyvezető alelnöke volt. Az ő javaslatára szervezték meg a kecskeméti népirodát. Az I. világháború idején az árvaházban vöröskeresztes kórházat szervezett. http://koztemetokecskemet.hu/?r=124&c=44. http://www.hirosnantar.hu/index.phn?oldal=matortent&sz=1045l. 4 Jankó Béla 1907-1912 között tanított Kéttornyúlakon. 1907 őszén választották meg, az 1908. július 16-án Pápán tartott egyházmegyei közgyűlésen tett esküt. 1909. november közepén betegsége miatt hazament, november 23-tól Kiss Juliska helyettesítette. Egyházkerületi Névtár. 1908.178-179. 1909.134-135.1910.134-135. Egyetemes Névtár. 1911. II. 77. DRELII. 35. a. 1907. nov. kgy. 21.1908. 6.1909.12. TÓTH 1927.43. TUNGLI1997.156.-226-

Next

/
Oldalképek
Tartalom