Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Komáromi Egyházmegye

Komáromi egyházmegye

ALISTÁL

Nagy Sándor lelkész

Csallóközaranyoson mint kisgazdacsalád 3. gyermeke, 1900. I. 5-én születtem. Apám Nagy László, anyám Nagyváthi Mária. Mindketten régi nemes, földműves család tagjai. Hatan voltunk testvérek, s ma öten élünk. Édesatyám buzgó vallásossága már kiskoromban erősen befolyásolt. Talán ennek köszönhettem részben azt, hogy az elemi 6 osztálya után Komáromba, a polgári iskolába jártam, melyet 1916-ban kitűnő sikerrel elvégeztem. Mivel jól rajzoltam, művész szerettem volna lenni, s ezért atyám az iparművészeti iskolába beíratott. Közben apám katonáskodása és a háborús nyomorúság felborította tervünket. S így kerültem a különbözeti vizsga letétele után a komáromi bencés gimnázium V. osztályába. Mint bejáródiák, úgy folytattam tanulmányaimat.

Édesapámnak 1917 telén Huszton történt váratlan halála komoly sorsfordulót jelentett számomra. Az árvaság minden keservét meg kellett tapasztalnom.

Egy év múlva, 1918 tavaszán mint katona Nagybecskerekre bevonultam, honnan csak az őszirózsás forradalom kergetett haza. A bizonytalan idők s később a cseh megszállás elrabolt tőlem egy esztendőt. Egy évi tétlenség meggyőzött arról, hogy tovább kell tanulnom, ha ember akarok lenni. Ismét bejáródiákként tanultam, és 1922 júniusában érettségiztem.

A nagy vakáció nekem azonban kevés örömet, de annál több gondot és szenvedést nyújtott. Édesanyám súlyosan megbetegedett, s hogy meggyógyult, azt a jó Istennek köszönhettem. Ez a tény elhatározásomat a papi pálya felé terelte. így lettem 1922 őszén pápai teológus. A teológián tanáraim közül boldog emlékezetű Vass Vince igazgató és Pongrácz tanár úr gyakorolt rám mélyebb hatást. A teológiát 1926-ban elvégeztem, s a kápláni vizsga után október 1-én Königgrätzbe mentem katonáskodni. Közlegényi minőségben sok keserves nap és 11 nehéz hónap múltán 1927. szeptember 3-án leszereltem.

Előbb szülőfalumban, Csallóközaranyoson egy évig, majd a II. lelkészi vizsga után 1928. szeptember 15-től 1929. december 15-ig Kisújfalun szolgáltam. Közben 1928. november 30-án az alistáli gyülekezet lelkészül hívott meg. Az állást előbb mint helyettes lelkész, majd 1930. III. 16-án mint rendes lelkész elfogadtam. Sajnos elődöm, Martsa Sándor11929. VII. 17-én hirtelen elhunyt, s így az ő utasításait nem vehettem igénybe a vezetés terén. Tanácsadóim a biblia és a megértő lelkek voltak.

Hogy megnősülhessek, előbb a lakásomat kellett rendbe hozni, melyre 10000 pengőt költöttünk. 1931. október 20-án nőül vettem Nagy Irént, Nagy Károly és Csiba Erzsébet csécsénypatonyi gazdálkodó leányát. Házasságunkból négy ara1 Martsa Sándor 1911-től Komáromban volt segédlelkész, majd 1914-1929 között Alistálon szolgált. 1929. július 17-én 41 évesen hunyt el bélcsavarodásban a pozsonyi kórházban. Alistálon temették el július 20-án. DREL II. 259. a. 1929. 41. TtREL I. 8. d. 6. Alistál. 2,13. Egyetemes Névtár. 1912. 10.1913-15.70. DPL1929.133.-224-