Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Bevezető
Bevezető ÖNÉLETRAJZAINK KELETKEZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI Mint vizsgálódásainkból kiderült, a korábban említett, 1943-ban lezajlott országos lelkészi adatgyűjtő akciót Soós Béla lelkész, debreceni egyháztörténeti professzor tervelte ki és vezényelte le, aki 1938-1945 között a tiszántúli egyház- kerület levéltárosa is volt. Az ő kezdeményezésére a Tiszántúli Református Egyházkerület határain belül már 1941-ben megkezdődtek a lelkészi adatgyűjtés munkálatai. A professzor Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című nagyszabású művét például véve egy olyan „lelkészi életrajzi lexikon” elkészítését indítványozta, amely minden lelkész, lelkészjellegű személy és lelkészi családtag életrajzi adatait tartalmazná. Tervéhez sikerült megnyernie a tiszántúli egyházkerület vezetését: az elkezdett munka fontos támogatót nyert Révész Imre püspök személyében. Ő püspöki körlevélben kérte a lelkészeket, hogy írják ki az anyakönyvekből a lelkészekre és lelkészi családtagokra vonatkozó adatokat. A következő évben Révész 1942. december 23-án kelt, 7455/1942. számú levelében értesítette a Konvent elnökségét, hogy az adatgyűjtés kérdésének mielőbbi elintézése érdekében bizottsági ülés összehívásának mellőzésével Szabó István és Miklós Ödön írásbeli véleményét kérte, és ezek ismeretében javasolta az elkezdett munka kiterjesztését az egész magyarországi református egyházban. Javasolta még, hogy a lehetőségek szerint az elszakított területeken és a katonai egyházi hatóság keretein belül is végezzék el az adatgyűjtést.74 Végül a Konvent 1943/10. számú határozata értelmében a kezdeményezés országos méretűvé vált.75 A dunántúli egyházkerületben Győry Elemér püspök Soós Béla tervezete76 alapján 1943-ban körlevélben rendelte el az adatgyűjtést.7' Ezután a lelkészek hozzáfogtak a munkához.78 79 Az eredményekről az indítványozó számolt be Egyháztörténelmi anyagunk rendszeres gyűjtése című előadásában a református tanárok 1943-ban Debrecenben tartott konferenciáján. A megjelentek örömmel üdvözölték az eddigi munka eredményét: a több ezer cédulát, és további támogatásukról is biztosították a professzort.71 Érdemes pár szót szólni arról a nagyszabású munkáról, amit Soós Béla végzett. A lelkészek két példányban készítették jelentéseiket, az egyiket saját egy74 Kiss József konventi tanácsos 1943. február 23-án Budapesten kelt levele. DREL1.1. b. Iktatott iratok. 880/1943. sz. 76 Soós Béla szerepét és az adatgyűjtő akció előzményeit, indulását és kibontakozását részletesen ismerteti Szabadi István az Itt viharzott át felettünk... című kiadvány első kötetének bevezetésében. Ez a kötet is az általunk használt forráscsoportból merít, partiumi és kárpátaljai lelkészek önéletrajzaiból válogat. SZABADI 2008.5-7. és SZABADI 2009.62-64. 711 Soós Béla a Konventnek írt 1943/523. számú levelében terjesztette fel a püspökök által kiadandó körlevél tervezetét és indoklását. DREL 1.1. b. Iktatott iratok. 880/1943. sz. 7' A körlevél szövegét lásd a függelékben. 78 A dunántúli egyházkerület területén történő adatgyűjtésről, annak nehézségeiről Köblös József számol be a Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1760. kötet Bevezetésében. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009.9-10. 79 DPL1943.259.-21-
