Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye ellen. A volt helyettes lelkész120 e zavart örömmel szemlélte, mert úgy gondolta, hogy dr. Makaynak elmegy a kedve ide jönni e zavarok miatt, s ő jöhet ide papnak. E kezdődő zavarok a lelkész idejövetele után is folytatódtak, s a lelkészt még 3-4- szer feljelentették a félrevezetett verőcei hívek békétlenkedő csoportja (!). Végre is a lelkész állhatatos kitartása győzedelmeskedett, s ma már lecsillapodott vize­ken vezeti egyháza hajóját. Előadások tartásával, segélykérvényekkel sok pénzt szerzett egyházának, s ezekből az elhanyagolt állapotban levő egyházi épületeket rendbe hozatta. Az elrekvirált orgonasípokat és harangot gyűjtésekből újakkal pótoltatta. A temp­lomot renováltatta. A torony bádogfedelét befestette, villámhárítóval elláttatta. Majd a templomot villanyvilágítással látták el, s az összes padokat, karokat, szószéket és orgonát fehérre festette arany díszítéssel. Majd a jótékony nők új, szép, aranyrojtos, kék terítővei látták el a szószéket, Urasztalát, pap és papné székét. Mindezek a munkálatok oly széppé tették a templomot, hogy közelről és távolról sokan jönnek megnézni a templom szépségeit. Most már a sok vihar lecsendesedett, és a hívek is bizonyos büszkeséggel szemlélik rendbe hozott egy­házi épületeiket, s különösen büszkén szemlélik ők is ékesen rendbe hozott templomuk belső szépségét, s vannak nem kevesen, akik bizonyos önvádat érez­nek, hogy miért kellemetlenkedtek annyit egyházukért oly sokat tett lelkészük­nek. Dr. Makay Sándor a lelkészi oklevele mellett megszerezte a tanítói oklevelet is Nagykőrösön 1901-ben. A budapesti egyetem jogi karán alapvizsgát tett, majd a bölcsészettudományi karon folytatta tanulmányait, s ott 1914-ben doktori vizs­gát tett. Jelenleg a drégelypalánki egyházmegye tanácsának és több bizottságának tagja, tanácsbíró, s kerületi pótképviselő. A Nógrádverőcén gazdasági és szövet­kezeti, valamint népjóléti téren kifejtett tevékenységéért az Országos Magyar Gazda Szövetségtől elismerő oklevelet nyert, s magas pénzjutalomban is része­sült 1924-ben. Családi helyzete: megnősült 1904. július 4-én. Elvette dr. Györgyi József nyu­galmazott ezredorvos s Pest vármegye tiszti főorvosának leányát, Lujzát. E há­zasságából következő gyermekek születtek: Sándor 1906. január 26-án Kiskunfé­legyházán. Meghalt 1932-ben Budapesten. Margit született: 1907. július 15-én Abonyban. Férjhez ment 1933. február 25-én Nógrádverőcén ifjabb Krajtsovits Ferenc iparművészhez. Lenke született: 1908. november 27-én Budapesten. Otthon vezeti a háztartást. Lujza született: 1911. május 6-án Budapesten. Posta­tiszt lett, majd férjhez ment dr. Bánfalvi Pál szobi főjegyzőhöz, ki most Nagyma­roson főjegyző. Első felesége 1918-ban elhalálozván, újra házasságot kötött, elvévén Kamaker Ilona okleveles tanítónőt. E második házasságból származott Ilona nevű leánya, született: 1919. augusztus 25-én, kántortanítói oklevelet szerzett. Jelenleg Rá­kospalotán működik az ottani leányjavító-nevelő intézetben 1941 óta. 1201916-1918 között Horváth Zoltán volt a helyettes lelkész. DREL1.1. u. Nógrádverőce. 4.-209-

Next

/
Oldalképek
Tartalom