Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye

Károly református tanító,96 aki édestestvére a nagynevű dunántúli református püspöknek: Antal Gábornak.

Házasságot kötöttek Pápán 1900. évben.

Édesanyám elbeszélése szerint mint a családban született négy gyermek közül a legkisebbik és második fiúgyermek, püspöki nagybátyámra való tekintettel kereszteltettem Gábor névre, azzal az imádságos édesanyai vággyal, hogy belőlem is pap legyen. És Isten jóvoltából az lettem.

Az elemi iskola öt osztályát szülőfalum római katolikus felekezeti iskolájában jártam ki az 1921/1926. iskolai években, honnan a pápai református kollégiumba kerültem, ahol 1934-ben érettségi, 1938-ban segédlelkészi bizonyítványt, 1941- ben pedig lelkészi oklevelet nyertem.

1938 őszén mint rendelkezési állományban levő segédlelkész a mosonmagyaróvári református templomra gyűjtöttem adományokat. 1939 márciusában püspöki kirendeltségből a Somogy megyei Csurgó község gimnáziumához kerültem lelki gondozónak a tanév végéig terjedő megbízással. Ennek letelte után kétéves németországi tanulmányútra indultam ugyanazon év júliusában, közvetlen a második világháború kitörése előtt. A bétheli szeretet-intézetnél97 töltöttem több mint egy évet, két trimesztert a haliéi, egy trimesztert pedig a bécsi egyetemen. 1941 júniusában tértem vissza Magyarországra.

1941. július 13-án foglaltam el jelenlegi szolgálati helyemet mint a Losonchoz tartozó füleki fiókegyház segédlelkésze püspöki kirendelés útján.

Különlegessége lelkészi szolgálatomnak az, hogy mint gyári tisztviselő a gyárban végzett munkáért kapom a megélhetéshez szükséges fizetést, s a lelki gondozói tevékenységem a 400 lelkes szórvány gyülekezetben teljesen „ingyenes” szeretet-szolgálat. Evangéliumi szempontból megkülönböztetett előnye van szolgálatom ilyen jellegének, bár nehézsége sem tagadható le, de mégis mintha a keresztyén pásztorokra váró sorsdöntő idők figyelmeztető jele lenne ez az evangéliumi „ingyen” szolgálat.

Szolgálatom igazi nehézsége azonban mégsem ez, hanem sokkal inkább az a körülmény, hogy egyházunknak nincs saját hely<i>sége, ahol a hívek bármikor és

Antal Károly 1889-ig tanított Rátóton. 1890. december 1-től munkaképtelenség miatt nyugdíjazták. DRELII. 217. a. 1890. 28.1891. 6. Egyházkerületi Névtár. 1873. 36.1874. 51.1875. 64.1878. 49. 1879.59.1880.77.1882.80.1884.77.1885.91.1886.88.1887.89.1888.88.1889. 90.1890.105.

97 Bethel a világ egyik legnagyobb diakóniai intézményvárosa. Németország északnyugati részén, Westfáliában, Bielefeld közelében épült fel. Eredete 1867-re nyúlik vissza, amikor egy telket vásároltak epileptikus betegek részére, ahol mindössze egy szalmatetős épület állt. 1872-ben az intézmény életében fordulat és jelentős változás állt be: ekkor vette át irányítását Friedrich Bodelschwing lelkész, aki felépítette Németország belmissziói központját. 1910-ben halt meg, az intézetet fia irányította tovább. Béthel állam volt az államban saját diakónus- és diakonisszaképző intézettel, több templommal, áruházzal, több ezer hold földdel, műhelyekkel, nyomdával, iskolákkal, temetőkkel, távbeszélő állomással. Az alapintézményben epileptikus és elmebeteg embereket ápoltak, átlagban 6-8 ezer lakója volt. 1942-ig, 75 év alatt több mint 21 ezer beteget ápoltak. Béthelben két orvosságot használtak: Isten Igéjét és a munkát. A diakonisszák és diakónusok folyamatosan a betegek között voltak, minden étkezés után áhítatot, hetente bibliaórát, vasárnaponként istentiszteletet tartottak. Kelet-Afrikában külmissziói intézményt is működtettek, ahol 16 lelkész vezetése mellett 440-en dolgoztak, 180 elemi és 4 középfokú iskolát vezettek. PAP 1912. 241-248. BOGNÁR 1942.145-146.-201-