Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Drégelypalánki Egyházmegye

Drégelypalánki egyházmegye nem halnak meg, hanem feltámadnak új és dicső életre. Ezt bizonyítja Jézusunk feltámadása, és hogy van Isten a felhők felett, áll a villámos ég! Szatmárcsekei utolsó segédlelkészi állásomból a nemesborzovai hívek állító­lag 26 szótöbbséggel engem választottak meg rendes lelkésszé az Inczédi Márton által kijáró ígéreten. Ezért annyira neheztelt, még a beiktatásomra se jött el, és feltüzelte híveimet, ne járjanak templomba. O maga hordatott engem Vámosoro- sziba helyettesíteni, sápért nősítni, de ugyan azt előbb ellenem felingerelni (lásd Cseke). Nagytiszteletű Sipos József istvándi református lelkészesperes,64 nagy­tiszteletű Tóth Sándor lelkész-esperes54 55 lelkitárs urakkal censeo esse Cartha- ginem delendam56 jelszóval tört ellenem a rosszra nem képes {...}57 58 készségre Inczedy Márton is, Sipos József lelkész esperes úr is „mamlasznak” tartott ki­mondottan. Egész életemen át árván nyomorogtam, mert nem karolta fel ügye­met mint más fiatal emberekét, megfelelő kilátás, csak sunyin mosolyogtak gúny­nyal. Én pedig minden labilis iránytól óvakodva kötelességnek éltem. Az 1914. évi május 14-én a nagytiszteletű örök illustris Kovács Lajos esperes úr concessáján május 8-án beköltözhettem nemesborzovai választott lelkészi állásomba. Ott a hívek megígérték, hogy romban levő parókia helyébe újat építe­nek, s nősüljek majd meg. De az 1914 nyarán megindult világháború azt keresztül húzta. Én pedig felvettem a nyomorúságot az egyházi ügyek rendezésében, alko­holista elődöm után egy oly parlagias nép közt, amely oly bajban szenvedett egy oly faluban, ahol se bolt, se kertészet, bevásárlási forrás nem volt, csak a követe­lés és a kocsmahajtás! így kénytelen voltam a 10 km-nyi Fehérgyarmatról ellátni magam szükséglet­tel, Gruber erdésztől tejjel. Életfizetést az egyház nem adott, mert az egyházi közalaptól terménymegváltási értéket kapott. A terményét a belhivatalnok lel­kész, tanító földjéből vette, ami silányan termett. A lakás takarítására idősebb korú szegényt alkalmaztam. De a ruha, stb. mosását azzal, aki azt időnként vállal­ta, megfelelő díjazásért. Nehezítette a helyzetet Incédi Márton vámosoroszi lelkész kétféle magatartása: így járván híveim kedvére: „ne adjanak nekem sem­mit! Ne segítsenek semmit, ne járjanak templomba!” Ez nagyon tetszett a fizetni különben sem szerető népnek, amely elődöm idején a kocsmából járt a templom­ba (azzal hajtogatta a poharat, stb.). Nékem utóbbi időben Incédi Márton nem is küldött fogatot helyettesítésre, gyalog jártam a bérleten 4-6 kilométer úton félelmes tekintetű fenyegető bivalycsorda közelében. Amint kifogásoltam, Incédi 54 Sipos József 1913-1915-ben railotai lelkész, a szatmári egyházmegye lelkészi tanácsbírája, 1919-1934 között szatmári esperes, túristvándi lelkész volt. Egyetemes Névtár 1913-1915.178.1930- 1932.167,171. ZOVÁNYI1977.580. 55 Tóth Sándor 1913-1915-ben túristvándi lelkész, 1930-1932-ben a szatmári egyházmegye lelké­szi aljegyzője, nábrádi lelkész volt. Egyetemes Névtár 1913-1915.179.1930-1932.167,170. '* Helyesen: Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam. Magyarul: Egyébként azt tanácsolom, hogy Karthágót el kell pusztítani. Mestrios Plutarchos történetíró (45 körül-125 körül) Párhuzamos életrajzok című művében (I. Cato 27.) a mondást Marcus Porcius Cato római szenátornak (i. e. 234- 149) tulajdonítja, aki minden beszédét, bármi is volt a témája, mániákusan ezzel a mondattal zárta le. 571-2 olvashatalan szó 58 3 olvashatatlan szó-187-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom