Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Drégelypalánki Egyházmegye
Drégelypalánki egyházmegye tó Wekerle-telepen, bizony ő egy kis pénzügyi műveletért akkor sem ment a szomszédba tanácsot kérni. Bánde Zoltán rabbival4 már ekkor igen jóban voltak. Én nem voltam hajlandó semmiféle kétkulacsos politikára, így hát két év múlva saját jószántamból elhagytam Wekerle-telepet és a dunamelléki egyházkerületet, bár Ravasz püspök úr5 több ízben is igyekezett tartóztatni, mert részben zenei hajlamaim, részben papi vizsgámon való elnöklése óta nagy figyelemmel kísérte sorsomat. Minden marasztalás ellenére elbocsátásomat kértem, és Antal Géza dr. püspök kirendelése alapján Kaposvárra kerültem hitoktatónak. 192528. években rengeteg munka mellett heti 28 óra hitoktatás, bibliakör, cserkész- csapat, két énekkar, stb. Meglehetősen megfáradva szinte megmentésnek éreztem, amikor Antal Géza püspök úr Győry Elemér akkori püspöki titkár6 ajánlatára Balassagyarmatra hozott lelkipásztornak. Valóban itt kevesebb volt a munka, de csak látszólag. A szórványgondozás, melyben én segítettem a segédlelkésznek, a sok vallástanítás, itt is énekkar, cserkészcsapat, az egyre fokozódó közéleti és társadalmi munka mellett még egyházmegyei megbízatásaim is voltak. Mindezeken felül írói munkásságot is fejtek ki, így igazán Isten különös kegyelmének tekintem, hogy meglehetősen gyenge szervezetem mellett még mindig helyt állok, és egyre többet munkálkodhatok. 4 Bánde Zoltán rabbi 1883-ban született Ráckevén (Pest vm.). A budapesti rabbiképző növendéke volt 1897-1907 között. 1906-ban bölcsészdoktorrá avatták a budapesti egyetemen. 1908-tól csongrádi, 1912-től kispesti főrabbi volt. Cikkei jelentek meg a Magyar Zsidó Szemlében. Sokat foglalkozott a zsidó nevelésüggyel. ÚJVÁRI 2000. 83. RÓTH 2004. 4 (Róth Ernő főrabbi írása eredetileg az Országos Rabbiképző Intézet 1945/46-os tanévéről készült évkönyvben jelent meg. Az Új Elet című folyóiratjelentette meg ismét a 60 éves évforduló alkalmából.). 5 Ravasz László 1882-ben született Bánffyhunyadon. Középiskoláit szülővárosában és Székelyudvarhelyen. a teológiát Kolozsvárott végezte. Az érettségi után párhuzamosan kezdett tanulni a kolozsvári egyetem bölcsészkarán és az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Akadémiáján. 1903-1905 között Bartók György erdélyi püspök személyi titkára lett, 1912-ben az ő leányát, Bartók Margitot vette feleségül. 1905-1907 között Berlinben tanult. 1907-től Kolozsváron a gyakorlati teológia tanára, 1917-től pedig zsinati tag lett. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1913-ban titkárává választotta, 1914-1918 között a társaság lapját, a Protestáns Szemlét szerkesztette. 1918-tól az erdélyi egyházkerület főjegyzője lett, 1921-ben (39 évesen) a dunamelléki egyházkerület püspökévé választották. Budapesten lett lelkész. 1924-től a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1925-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, 1926-tól felsőházi tag, emellett a Magyar Szemle folyóirat szerkesztőbizottsági alelnöke, valamint a Magyar Szemle Társaságnak szintén alelnöke volt. Corvin lánccal és polgári érdemkereszttel is kitüntették. 1948-ban lemondott püspöki, 1951-ben lelkészi hivataláról, és nyugalomba vonult. 1972-ben halt meg Budapesten. VINCZE 1926. 31-46. ZOVÁNYI 1977.501-502. SZÖGI 2001.149 (1937. sz.). KISS 2006.537-577. 6 Győry Elemér 1891. június 30-án született Takácsiban (Veszprém vm.). Középiskolai és teológiai tanulmányait is Pápán végezte, majd Géniben tanult. Hazatérése után Nagyigmándon segédlelkész volt, majd Németh István püspök mellett volt titkár 1920-ig. 1920-1924 között Hetényben szolgált. 1924-1926 között Antal Géza püspök titkáraként működött. 1926-1928 között a Pápai Teológiai Akadémián tanított (a gyakorlati tanszéken). 1928-tól győri lelkész lett. 1932-től a dunántúli egyházkerület tanácsbírája, 1935-től főjegyzője, majd 1943-tól püspöke volt, mely hivatalt 1961-ig viselte, amikor nyugalomba vonult. Püspöki titkár 1917-1918 között, majd 1924-1926 között volt. ZOVÁNYI 1977. 232-233. KÖVY1992.132-136.-177-