Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

határőrök figyelmének elkerülése végett, másrészt télen többször jeges vízben kellett az Ipoly folyón átkelni cipő nélkül, hogy a ruha száraz maradjon.

1922 júniusában leérettségiztem Pápán, de továbbra is ott tanultam a teológián. Ebben az időben már adtak a csehek útlevelet is, mert akkor még nem nyílt meg a losonci református teológia. Mint negyedéves teológust Nagysallóba exmittált Antal Géza püspök úr, ugyanis ebben az időben az elszakított Felvidéken is érezhető volt a segédlelkészhiány. Ez 1925-ben történt. Ott voltam egy évig, s azalatt helyettesíteni kellett a gyülekezet egyik tanítóját is, aki a tanév elején - 1925 szeptemberében - elveszítette a látását. E miatt a tanítás miatt kerültem először ellentétbe a cseh hatóságokkal. Ugyanis a cseh tanfelügyelő el akart tiltani a tanítástól, de a presbitérium nem engedett, ragaszkodván törvényes jogaihoz. Erre a cseh főszolgabíró csendőrökkel távolított el az iskolától. A tanítást azonban az egész tanévben folytattam, s a vita vége az lett, hogy a felsőbb cseh hatóságok elismerték az egyház alkotmányos jogát.197 Nagysallóban voltam 1926 szeptemberéig, amikor az első lelkészképesítő vizsgát is letettem Pápán szeptember 8-án. Jelentkeztem szolgálatra az esperesemnél,198 továbbra is Nagysallóban maradtam, de október 1-én már be kellett vonulni katonának a cseh hadseregbe. Ott voltam 1926. október 1-től egészen 1928. június 14-ig. Ezt a katonaidőt az idegen hadseregben mint közlegény éltem át Korponán, Olmütz- ben, Kremsierben és Sternbergben. Az utóbbi három város Morvaország középső és északi részén fekszik. Sok keserűség ellenében annyi előnye volt ennek is, hogy megtanultam a cseh nyelvet tűrhetően, és bőséges emberismeretet szereztem. 1928. július 1-én Nemesorosziban alkalmazott esperesem mint helyettes lelkészt, ahol 1928. szeptember 20-ig voltam. Ettől az időtől 1928. november 18- ig Ipolypásztón voltam segédlelkész. Ez alatt ért a nemesorosziak meghívása, ahol 1928. november 18-án elfoglaltam állásomat, s itt működtem 1937. május 23-ig. A Nemesorosziban eltöltött működésem több szempontból emlékezetes. A cseh kultuszkormány megtagadta a törvényes kongruám kifizetését azzal, hogy Magyarországon szereztem érettségi bizonyítványt, nem pedig belföldön, azaz Csehszlovákiában. De megtagadta az érettségim nosztrifikálását is. Ez mintegy hat évig tartott, amikor felismerve a szándékot, újra elvégeztem önként a gimnáziumot magánúton, és letettem az érettségit Komáromban. Anyagilag ez rettenetesen megviselt. Sok bajt és gondot okozott a cseh tanfelügyelővel való vita az iskola miatt, melyet mindenféle ürüggyel meg akart szüntetni. Ebben a vitában az volt a legfájdalmasabb, hogy a híveim között is akadtak, akiket a cseh hatóságok fel tudtak használni helyzetem megnehezítésére. Még tanítóm is volt olyan, aki a cseh hatóságok részéről a trójai faló szerepét játszotta a presbitériumban. A Nemesorosziban eltöltött nyolc és fél esztendő nagyon fájdalmas nyomokat hagyott maga után.

197 A tanfelügyelőség és a járási hivatal eljárása miatt Patay Károly esperes is tiltakozott, és a sérelmes esetet a miniszterhez is felterjesztette. DRELII. 25. a. 1926. júl. közgy. 59-60.

198 1906-1934 között a barsi egyházmegye esperesi tisztét Patay Károly alsószecsei lelkipásztor töltötte be. ZOVÁNYI1977.51.-155-