Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Barsi Egyházmegye

Barsi egyházmegye

kük él, Elemér, repülő százados Budapesten és Flóra, férjezett Györy Lajosné, nyugalmazott községi jegyző Pápán.

László: született 1879-ben, előbb Kismányán, majd Padányban református lelkész. Felesége Nemes Emilia. Gyermekeik: László gépészmérnök Budapesten, Katalin, Szamec János evangélikus lelkész neje (Szlovákia). Erzsébet, Kiss Gyula negyedi református lelkész neje (Komárom megye) és Emília.

MOHI

Soós Géza Endre lelkész

Született Barsbaracskán 1906. november 16-án. Apja, Soós Géza ugyanott preoráns tanító,148 anyja Szabó Eszter, mindketten földműves családból származtak. Nevezett lelkészen kívül több gyermekük nem volt.

Az elemi iskolák elvégzése után, 1917-ben a lévai piarista gimnázium tanulója. Második évben jön a cseh megszállás, mikor is az évet csak külön vizsga letétele után végezheti be, mert a piaristáknak távozni kellett. A harmadik év már a csehek alatt kezdődik, s a régi klasszikus gimnázium átalakul reálgimnáziummá. A magyar diák sok viszontagsága után ebben az intézetben tesz érettségit jó (2) eredménnyel 1925. június 17-én.

Ugyanez év őszén kezdi meg működését a losonci teológia, melynek tanulója lesz. Négy éven keresztül készül itt a hiányos felszerelésű, de annál serényebb munkára serkentő intézetben a lelkészi pályára, s 1929. május 29-én jeles (1) osztályzattal teszi le az első lelkészképesítő vizsgát, s exmittáltatik ugyanitt.

Utána hivatalosan garamlöki segédlelkész 1929. június 1-1931. június 15-ig. Valóságban azonban 1929. június 1-1930. június 1-ig Pozbán segédlelkész. Ugyanis a csehszlovák állam csak annak a segédlelkésznek utalt ki államsegélyt, aki elfogadott káplántartó helyen szolgál, mivel pedig Pózba nem volt ilyen, így hivatalosan garamlöki segédlelkészként kezeltetett. Ez idő alatt teljesítette katonai szolgálatát is 1929. október 1-1929. december 21-ig a jozefstadti divíziókórházban mint közember, ahol kettőt róttak fel főként hibájául: először, hogy magyar, másodszor, hogy lelkész, s ennek megfelelőleg is bántak a karpaszomány149 nél148 Soós Géza 1898-tól Töhölön, 1902-től Barsbaracskán tanított. A barsi egyházmegyében tanító képviselő is volt. 1932-ben hunyt el. DREL II. 25. a. 1924.135.1925. 37.1932. 26-27. Egyházkerületi Névtár. 1899.9.1900.11.1901.12.1902.12.1903.15.1904.15.1905.16.1906.16.1907. 20.1908.26-27. 1909. 24-25.1910.24-25. Egyetemes Névtár. 1912.80.1913-15.56. RÉZ-SÖRÖS 1923.111.

149 Karpaszományosnak a tartalékállományban lévő tisztjelölt, érettségizett, egyévi szolgálatra kötelezett vagy jelentkezett katonát hívták a kiegyezéstől 1945-ig. Nevét a zubbony ujjvégződése felett kb. 10 cm-rel elhelyezkedő, a fegyvernem színének megfelelő, spiccben végződő, az ujjakat körülfogó mintázatról, a karpaszományról kapta. Az elnevezés a Monarchia idejében alakult ki, de csak a két világháború között vált hivatalossá. A karpaszomány viselője több előnyt is élvezett: szabad kimenővel rendelkezett, szolgálaton kívül megjelenhetett tiszti társaságban, „alantas” munkára még büntetésből sem lehetett kötelezni. A kiképzés után őrvezetővé lépett elő, majd kb. hathónapos korában tizedessé, esetleg szakaszvezetővé. Ezután zászlóstanfolyamra vezényelték. Sokan innen kerültek a hivatásos állományba. RAVASZ 2000.327-328.-134-