Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

Kezdő, az életet alig ismerő embernek éppen elég volt ez a kettős munka, s ehhez jött még a teológiai tanulmányok bevégzése is. Istennek legyen érte hála, ha kemény munka volt is, sikeresen elvégeztem a teológiát, s az első lelkészképesítő vizsgálatot is letettem 1912. június hó 27-én.

Ekkor azonban már nem Magyarbarnagon működtem, hanem Monoszlón szolgáltam, hová 1912. évi március 1-vel rendeltettem.

Egy esztendeig végeztem itt a szent szolgálatot mint helyettes lelkész Szent- mihályi József lelkipásztor86 helyett, ki 87 éves lévén nem volt alkalmas már semminemű szolgálatra, azért kaptam mellette helyettes lelkészi megbízatást.

Kerek egy esztendeig voltam Monoszlón. 1913. március 1-én az esperesi rendelkezés Felsőörsre rendelt Cseh Sándor lelkipásztor mellé segédlelkésznek.

Kemény, vastagnyakú, de puritán kálvinista lelkipásztor típus volt a principálisom. Előttem két segédlelkész volt, de egyikkel sem tudott békességben élni. Jómagam is sötétnek és reménytelennek láttam felsőörsi tartózkodásomat.

Isten azonban olyan csodálatos módon cselekedett, hogy néhány hét alatt úgy megszerettük egymást, hogy olyan lett a viszony köztünk, mint apa és fiú között szokott lenni.

S bizonyára nem fájlalta senki hirtelen elköltözését jobban, mint én.

1913. április 4-től kezdve helyettes lelkészi minőségben szolgáltam tovább Felsőörsön október 12-ig, amikor is Balatonfüredre rendelt maga mellé Segesdy Miklós esperes.

Itt 1914. évi szeptember hó 17-ig végeztem a sok gonddal járó esperes-kápláni szolgálatot. Közben 1914. évi június hó 27-én letettem a második lelkészképesítő vizsgálatot is.

1914. évi augusztus hó 16-án a magyarbarnagi gyülekezet egyhangúlag megválasztott rendes lelkipásztorává. Állásomat azonban csak 1915 márciusában foglalhattam el, mert elődöm az özvegyi kegyeleti év miatt csak ekkor foglalhatta el új állását. 1914. évi szeptember 17-én búcsút mondtam az esperesi segédlelkészi helyemnek, s Szentgálon lettem helyettes lelkész 1915. évi március 9-ig.

Ezen a napon, 1915. évi március 9-én aztán útnak indultam a jó Isten nevében rendes lelkészi szolgálatom, Magyarbarnag felé.

Beiktatásom 1915. évi március hó 14-én történt, mely idő óta a mai napig a jó Isten kegyelméből itt hirdetem az igét, s végzem mindazt a szolgálatot, mely a lelkipásztori tiszttel együtt jár. Kimagasló eseményről egy 140 lélekből álló maroknyi gyülekezetben nem lehet beszámolni, de - Istennek legyen érte hála! 86 Szentmihályi József1826. augusztus 1-én Révfaluban (Győr vm.) született, apja Szentmihályi Pál, anyja Szombat Éva volt. Tanulmányait Győrben végezte. Másodéves joghallgató volt, mikor az 1848-as forradalom magával ragadta. Nemzetőr, majd huszár lett, a világosi fegyverletétel huszár őrmesterként érte, végül ott volt Révkomárom feladásánál is. Ezután Pápán teológiát tanult. Egy évig Aranyoson (Komárom vm.) tanítóskodott, ezután Vecsei Gábor mellett segédlelkészkedett Palotán, Tótvázsonyban, majd Pécselyen. 1855-ben a nagyvázsonyi gyülekezet választotta meg lelkészének. 1867-1868 között Szentantalfán, majd 1868-1913 között Monoszlón végzett lelkészi szolgálatot. Felesége Mészáros Terézia volt. 1913. június 7-én hunyt el. DREL II. 217. a. 1913. 75-76. DREKK O. 394t. 120. TtREL I. 8. d. 9. Monoszló. 1,15. Nagyvázsony. 3,13-17. d. 11. Szentantalfa. 3,9. Tótvázsony. 2,63.- ion -