Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi anyakönyvei 1823-1952 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 12. Jubileumi kötetek 1. (Pápa, 2012)
Források - 3. II. sz. lelkészi anyakönyv
tói 1940. január 10-ig a németországi Bethelben34 és Berlinben végeztem belmissziói tanulmányt. Berlinben többször prédikáltam német nyelven. 1940. február 1-től 1941. február 12-én Szokolyán, 1941. február 13-tól pedig 1941. március 30-ig Nagymaroson szolgáltam mint esperesi segédlelkész. 1941. április 1-től 1941. május 16-ig Losoncon, 1941. május 17-től 1941. szeptember 29-ig Perőcsényben mint segédlelkész, 1941. szeptember 30-tól 1941. november 30-ig Balatonfőkajáron működtem mint esperesi segédlelkész. 1941. december 1-től 1942. augusztus 31-ig mint gyülekezeti segédlelkész, 1942. szeptember 1-től 1943. január 22-ig mint vallásoktató segédlelkész szolgáltam Pápán. 1943. január 23-án Győry Elemér püspök úr az újonnan szervezett önálló vallásoktató lelkészi állásra nevezett ki Pápára a presbitérium egyhangú jelölésére. Közben az egyházközség megalkotta az új állás díjlevelét, melynek alapján a pápai presbitérium 1943. június 1-én végleg meghívott egyhangúlag az új önálló vallásoktató lelkészi állásra. Azóta a mai napig ilyen minőségben működöm. Pápa, 1943. október 12-én. Bognár Károly vallásoktató lelkész, Pápa. Lelkészszentelés 1952. november 5-én. Hargita Pál 1924. november 27-én születtem Istvándiban (Somogy megyében). Középiskolám elvégzése után tanítóképzőt végeztem, majd 1944-ben beiratkoztam a pápai theologiára. Elvégzése után Csurgón voltam segédlelkész, majd egyházkerületi missziói segédlelkész voltam, utána Belsősomogyban missziói lelkész voltam, ahonnan 1950. február 18. óta Fehérvárcsurgón vagyok gyülekezeti lelkipásztor. A legfontosabb — feljegyzésre méltó —, hogy 1944-ben elhittem a bűnbocsánatot Jézus vére által, 1948-ban pedig megújított az Úr, azóta szeretnék hálás szívvel élni. Hargita Pál. 1987. 276-281. KÓSA 2006. 1082-1083. illetve az Egyesület történetének részletes feldolgozása: KOVÁCS Bálint: A Keresztyén Ifjúsági Egyesület története 1883-1950. Budapest, 1998. 34 Bethel Németország, illetve a protestáns egyházak legnagyobb belmissziói intézménye volt, elnevezését a betegek ellátását szolgáló egyik legelső épületéről kapta (Bethel bibliai alapú név jelentése: Isten háza). 1867-ben kezdte meg működését Bielefeld mellett, epileptikus betegek kezelésével foglalkozott. Az indulás 5 évvel, 1872-ben vette át vezetését idősebb Friedrich von Bodelschwingh (előkelő család leszármazottja, apja Bismarck pénzügy- minisztere volt). Irányítása mellett indult jelentős fejlődésének az intézmény. A kezdetekben évi 150 beteget, Bodenschwingh halálakor 1910-ben már 4000 beteget láttak el. Kezdetben a betegellátás állt tevékenységük középpontjában, de a későbbiekben, idősek, fiatalok és hajlétalanok is ellátást, gondoskodást találtak Bethelben. Az 1930-as években kb. 20 orvos és ugyannyi lelkpásztor irányította a jótékony tevékenységet 400 férfi munkatárs (Bruder), illetve 1600 diakonissza testvér segítségével. Külföldön tanuló magyar teológus hallgatók is gyakran keresték fel Bethelt, és töltöttek ott több-kevesebb időt munkával, vagy csak a belmissziói tevékenységek tanulmányozásával. DPL 1923. 193-194, 197-198, 205-206. (34. évfolyam. 49, 50, 51. szám. Pápa, 1923. december. 9., december 16., december 23.) i* 291 i*
