Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - I. Az egyházlátogatás lefolyása
vételükre. Mint már említettük, Deáki István felsőörsi lelkész, veszprémi esperes tüntetőén távol maradt a füredi papszenteléstől: „erötelenségére” hivatkozva levélben mentette ki magát, holott két nappal korábban még a szőlejében látták... Deáki tette mögött elsősorban a személyes sértődöttség, a sérelmére kikény- szerített püspökválasztás húzódott. Szabálytalanul kibocsátott kurrense (körlevele) azt is sejtetni engedi, hogy talán másokat is agitált a távolmaradás mellett. Ennek is köszönhető, hogy Füreden a vártnál jóval kevesebben jelentek meg a veszprémi egyházmegye lelkészei közül. Deáki távolmaradását talán az is befolyásolhatta, hogy Felsőörs a legveszélyeztetettebb helyek közé tartozott, hiszen legnagyobb birtokosa a felsőörsi prépost volt. Bíró Márton 1729-1745 között töltötte be a felsőörsi préposti tisztséget, s már ekkor visszaszerezte a reformátusok kezén lévő ingatlanokat, és megpróbálta a reformátusok rekatolizálását. Később, püspök korában sem állt el szándékától.84 A félelemmel teli légkört tükrözi, hogy a vizitáció gócpontjai védett helyek voltak, ahol biztonságban érezhették magukat az összegyűlt reformátusok. Peremar- ton nemes község, Szilas református közbirtokosok faluja, Füred meghatározó részbirtokosai az Oroszy család tagjai és a kisebb birtokú református nemesek voltak. A vélhetőleg átfogónak tervezett püspöki egyházlátogatás (generalis visitatio) végül igencsak részlegesre sikeredett. Nem tudjuk, történt-e valamilyen erőszakos cselekmény, vagy csak óvatosságból álltak le, mert hírét vették valami ellenakciónak, és ezért elhalasztották a folytatást. Tény, hogy időközben beindult Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és főispán diplomáciai aknamunkája, melynek eredményeképpen 1748 februárjában főispánja előterjesztésére a vármegye mindaddig megtiltotta Torkosnak a vizitáció folytatását, míg erről szóló királynéi megbízást nem mutat fel nekik.85 A vármegyéhez írt válaszában a püspök a II. Carolina resolutiora hivatkozva kifejtette, hogy ő azon négy szuperintendens egyike, akit a hazai reformátusok megválasztottak, hogy felügyeljen a lelkészek erkölcseire és képzettségére, és a királyi rendelet értelmében megválasztását az egyházkerület annak idején a helytartótanácsnak és a kancelláriának is szabályosan bejelentette.86 A vármegye azonban 1749. szeptember 12-i közgyűlésén megismételte korábbi határozatát, és a szolgabírót bízták meg Torkos újbóli figyelmeztetésével.87 A figyelmeztetés szeptember 29-én történt meg, ekkor egyúttal már szuperintendensi címe viselésétől is eltiltották, ezt azonban nem voltak hajlandók írásba adni.88 Erre Torkos felségfolyamodványt adott be a királynőnek, kérve a két megyei tilalom feloldását.89 84 Préposti működéséről: BEDY1934. 86-90. 851748. február 11. Lásd a FÜGGELÉK 9. sz. dokumentumát! 86 Dátum nélkül. Még 1748. július 11. előtt készült, mert ezen a napon említi Padányi Bíró Márton veszprémi püspök levele. Lásd a FÜGGELÉK 10-11. sz. dokumentumát! A választás bejelentéséről a FÜGGELÉK 22-23. sz. dokumentuma szól. 87 Lásd a FÜGGELÉK 12. sz. dokumentumát! 88 Mindezt Torkos felségfolyamodványa beszéli el. Lásd a következő jegyzetet! 89 A folyamodvány dátumát nem ismerjük, 1749. október legelején készülhetett. Lásd a FÜGGELÉK 13. sz. dokumentumát! Liszkay hibásan még 1748-ra keltezi! LISZKAY1875. 98. [34]
