Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - III. A jegyzőkönyv forrásértéke - IV. Az egyháztörténet és a Torkos-vizitáció
1935-ben jelent meg Beck Gergely lelkész könyve a belső-somogyi egyházmegye történetéről, amely a lelkészek névsorának, az elpusztult egyházaknak az ismertetését követően Torkos Jakab vizitációjának belső-somogyi részét is közzétette.312 A forrásközlés bevezetőjében Tóth Ferenc és Thury Etele egyháztörténeti munkáira hivatkozva felvázolta a jegyzőkönyv keletkezésének körülményeit. A pápai főiskolai könyvtárban lévő eredeti példány tanulmányozása során megállapította, hogy a vizitáció során a püspök „a peremartoni és veszprémi egyházmegyékkel együtt Belső-Somogy egy részét is meglátogatta ez év nyarán. Nagy kár, hogy nem az egészet, mert akkor „egész egyházkerületünk területére, gyülekezeteire nézve szinte megbecsülhetetlen adatok birtokában lennénk, míg így csak egynéhány gyülekezetre nézve mondhatjuk el ezt.”313 A protestáns történetírás a somogyi vizitáció anyagát más módon is hasznosította. Tóth Endre a vizitációs jegyzőkönyv és az 1774. évi egyházkerületi felmérés alapján az egyes gyülekezetek történetét is összeállította.314 Tóth Endre más alkalommal markáns álláspontot képviselve úgy fogalmazott, hogy Torkos generális vizitációt végzett, amely az egész egyházkerületre kiterjedt. 1937-ben Torkos Jakabról mint igehirdetőről szólva, Mária Terézia uralkodását (1740-1780) a dunántúli egyházkerület életében a „lassú haldoklás”, „sorvadás” korszakának tekintette, amelyben a püspök mindent megtett, amit megtehetett. „Mint superintendens végigjárta - generalis visitatiot tartván - az egész egyházkerületet. S hogy milyen módon, annak bizonysága egyik, 1747-ben a peremartoni, veszprémi s a belsősomogyi gyülekezetek egy részének meglátogatásáról felvett jegyzőkönyv.”315 A katolikus egyháztörténet a második világháború alatt a Somogy vármegyei közgyűlési iratok bevonásával rajzolt képet az 1740-es évek somogyi vallási viszonyairól. A kutatás arra hívta föl a figyelmet, hogy Bíró Márton Somogy vármegye által is támogatott radikális törekvései az államhatalom megváltozott szellemisége miatt csak nagyon csekély eredménnyel jártak.316 Az 1949-ben kiadott református egyháztörténet szintén úgy foglalt állást, hogy Torkos Jakab a II. Carolina resulotio alapján egyházlátogatási körúton kívánta gyakorolni a lelkészek feletti felügyeletet, „amidőn 1747-ben elindult sorba látogatni egyházkerületének még megmaradt, nem nagyszámú gyülekezeteit. De megkezdett körútját félbe kellett szakasztani, mert Bíró Márton veszprémi püspök a vármegyénél bevádolta őt, hogy tiltott dolgot cselekszik, mivel a rendeletek szerint az egyházak látogatás útján való ellenőrzése a katolikus püspök, illetve főesperesek joga.”317 Torkos a vármegye túlkapása miatt a királynőhöz folyamodott, amely csaknem két év múlva utasította a vármegyét, hogy ne akadályozza a püspököt kötelessége teljesítésében. A folyamodás eredményes volt ugyan, de egy 1751-ben 312 BECK 1935. 313 BECK 1935. 88. 314 TÓTH 1940. 315 xÓTH 1937. 7. A szöveg - tévesen - több jegyzőkönyv meglétét sejteti. 316 BALOGH 1947. 317 BÍRÓ-SZILÁGYI 1949. 212-213. A vonatkozó fejezet Tóth Endre munkája lehet. [82]
