Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Steinbach József: Előszó
a júniusi körmendi jubileumi istentisztelet, a Magyar Református Egyház Generális Konventjének plenáris ülésével együtt, a székesfehérvári REND, majd az októberi lelkészszentelés. Ezt a jubileumi évet indítja el ez a Torkos Jakab egyházlátogatási jegyzőkönyvét elemző és közre adó, tudományos igényű, ugyanakkor igen „izgalmas” kiadvány, amelyet reménység szerint több hasonló kiadvány követ. 4. A Jubileumi Év számadásra és igeszerűen korszerű „továbblépésre” késztet bennünket. Szándékosan nem említem a „megújulás” kifejezést! Ma ugyanis számos öncélú megújulás szabdal szét bennünket, miközben unos-untalan emlegetjük a megújulás fontosságát, de alig tudjuk, hogy mit is értünk alatta. A reformáció teológiai értelme az eredetihez, sőt az Eredethez (Bonhoeffer), az Igéhez, Krisztushoz való visszatérést jelent. Nem öncélú megújulásokra van szükség, hanem az Igéhez, Krisztushoz való hűségre... Bibliaolvasó Kalauzunk szerint Jeremiás könyvét olvassuk ezekben a napokban, miközben ezt az előszót írom. Megelevenedett, sőt megakasztott egy sor itt, a Jeremiás könyvében, ami talán jelentéktelen a könyv egész teológiáját illetően, mégis most fontossá lett: „...gondtalanul éltMoáh...” (Jer 48,11). A gondtalanság egy ideig lehet áldás, de egy határon túl félelmetessé válhat, aki ugyanis túlzottan gondtalan, az nem végzi azt, amivel megbízatott, azt nem érdekli az ügy, amit az Isten rá bízott, annak nem szívügye a Krisztus ügye. Pedig bizony sok helyütt közömbösséggel párosuló gondtalanságot tapasztalunk, egészen az „én időmben még kitart”-lelkületig, amely ettől kezdve már átcsap - és ez nem szójáték - gondtalanságból gondatlanságba, ami, ha az Úr ügyéről van szó, akkor ítéletes bűn. Az Ige Moábbal kapcsolatban, és nem Isten népével kapcsolatosan beszél a gondtalan gondatlanságról; mert Isten népe nem lehet ilyen; nem lehet gondtalan és gondatlan, az Úr ügyével kapcsolatban soha sem. Torkos Jakab egyházlátogatásaival is felvállalta az Ige Egyházáért, a Krisztus ügyéért való küzdelmet, pedig választhatta volna a gondtalan és gondatlan „nyugalmat”, azzal, hogy egyszerűen otthon marad. Ehelyett Torkos Jakab püspök gondot viselt arra a nyájra, amely rábízatott, a Szentlélek által; sőt saját magával is úgy törődött, hogy a rá bízottakkal törődött (Csel 20,28). Fogalmazzunk egy kicsit általánosabban, hogy az Ige másik üzenete is megszólalhasson. Ebben az Igében Moáb népének eddigi gondtalanságát ítéli meg az Úr. Isten az örök életben minden gyűrődést kisimít, de addig tudomásul kell vennünk, hogy „sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába” (Csel 14,13). A nyugodt élet ugyanis önhitté, önzővé, tunyává tesz. A nyugalom idején az ember ma[7]
