Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
Egyházkerületünk lelkészei a fent említetteken kívül természetesen használhattak más könyörgéses könyveket is. Még két ilyen munkát említünk, amelyek a XVIII. században nagy népszerűségnek örvendtek, az egyházlátogatás során azonban a lelkészek nem tettek róluk említést. Az egyik Szőnyi Nagy István: Mártyrok Coronája ... Nürnberg, 1727. című munkája,274 a másik igen elterjedt mű Rima- szombati Kazai János eperjesi lelkész nevéhez fűződik, aki Szenei Molnár Albert zsoltárainak 1708. évi bártfai kiadása (RMK I. 1741.) elé írt imakönyvet a Zöld olajfa-ágat szájában hozó Noé-Galambja címmel.275 A dunántúli egyházkerület lelkészei közül is többen írtak imádságos könyveket. Könyvtárunk kézirattárának igen becses darabja például a Komáromi András gyimóti lelkész által írt, illetve másolt imádságoskönyv.276 De későbbről is ismerünk kézzel írott vagy másolt imádságos könyveket. Kézirattárunk őriz egy olyan kötetet is, melybe a már említett Naszályi János gyűjtött össze imádságokat.277 Lelkészeink könyörgéses könyvei közül egyik-másik nyomtatásban is megjelent. Csuzi Cseh János győri orvos és lelkész Lelki áldozatjárói már említést tettünk. Besnyei György madari lelkész,278 aki Komáromi Csipkés György fordítása alapján nekikezdett a Biblia lefordításához, 1743-ban Keresztyéni közönséges könyörgés, 1745-ben pedig Háborúi könyörgések címmel jelentetett meg imakönyvet.279 274 Egy példánya könyvtárunkban is megtalálható. Jelzete: DREK KIV. 3076. Tulajdonosbejegyzései szerint 1795-ben Erdélyi Mihály vette Bíró Mihály könyvkötőtől, majd 1904-ben Vikár Vince tapolcafői lelkész adományozta a kollégiumi könyvtárnak. Ennek a műnek egy kézzel írt példánya megtalálható a kézirattárban is DREKK O. 624. jelzet alatt. Ebbe a másoló 1735-ben az imakönyv 48 fejezetéből 18 fejezetet írt át. A folytatásban Szatmárnémeti Mihály A Négy Evangélisták szerént való Dominica című könyvének Elöljáró beszédéből található egy részlet, a harmadik részbe Tranquillus Sedulius Peregrinus El kerülhetetlen veszélyes örvény (RMK I. 1617.) című munkája lett bemásolva. Tulajdonosbejegyzése szerint Oroszi János ajándékozta 1814-ben, Pécsváradi Sándor könyvtárossága idején a kollégiumi könyvtárnak. Pécsváradi Sándor 1793-ban született Kisigmándon. 1802-től tanult Pápán, ugyanott 1809-ben lett tógás diák, 1817-ig tanult a kollégiumban. Hatodéves korában könyvtáros, hetedévesen praeceptor, nyolcadévesként contrascriba volt. 1817-1819 között Ácson rektorságot viselt. DRELII. 70. b. 1817.12.1818.18.1819.13. TÓTH 1820.18. 275 RMK I. 1742. Publikált formában megtalálható könyvtárunkban is: Rimaszombati Kazai János: Zöld olajfaágat szájában hordozó Noé galambja. Bártfa, 1708. Kiadta Incze Gábor. Ebben a kötetben található még: ESZE Tamás: Az eperjesi református egyházközség. Bp., 1944. DREK K II. 544su. Papensia. 276 Szép Áhitatos Reggelli és Estvéli Hala Adó és Könyörgő Imádságok, mellyeket szoktanak az hívek minden napon, minden Szükséges dolgokért elmondani. Én áltatom irattatot ez könyvecske, u[gy] m[int] Rév Komaromi András által az Gyimoth Reflormátus] Párochialis házban, úgy mint Anno 1708. Note Bene, melyben laktam is egészen 6. esztendig. DREKK O. 524. Tulajdonosi bejegyzése: Ex pia oblatione domini reverendi Andreae Comáromi possidet coetus Papensis ab anno 1720. Komáromi András 1658 körül született Komáromban. Tanulmányait nem ismerjük. 1698-ban Szerecsenyben, 1702-1713 között Gyimóton volt lelkész. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 458. 277 Két Hétre való Közönséges és Vallás-tevő Könyörgések, mellyeket öszveszedett, és le irt Naszályi János a Debreczeni Református] Collégiumb[an] az 1786. Esztendőben. A kötet Naszályi keze írásán kívül több más kéz írását is tartalmazza. Jelzete: DREKK O. 431. Naszályi János életére és lelkészi működésére lásd a 246. sz. jegyzetet. 278 Megyeri N. / Nagymegyeri Besnyei György 1675-ben született Nagymegyeren. Kamocsán, Farkasdon, majd 1720-tól Madáron volt lelkész haláláig, 1749-ig. 1712-1749 között komjáti esperes is volt. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 154,183, 215, 506. 279 SZIGETI 1984. 279. [68]
