Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése
hatott. A tájékozódás során biztosan szó esett a gimnáziumok, kollégiumok, peregrinus deákok támogatásáról, az egyházi ügyekben eljáró bécsi és pozsonyi ágensek fizetésének aránylagos kivetéséről és beszedéséről is. Az egyházfegyelem megszilárdítása, a vallásosság növelése érdekében meggyőződtek arról, hogy a lelkész és tanító híven teljesíti-e kötelességét; a hanyagokat, fegyelmezetleneket, tiszteletleneket megintették. Bizonyára megfeddették Vári András csajági tanítót, aki munkáját hanyagul végezte, mégis prédikátorságra vágyott. Hangsúlyt helyeztek arra, hogy az egyházkelő intézményét mindenütt bevezessék; sok helyen ugyanis nem éltek vele.239 Legtöbb helyen ígéretet tettek a hibák, hiányosságok kiküszöbölésére. Akadtak azonban kivételek. Torkos Jakab bizonyára rosszallását fejezte ki, hogy Kajáron (Balatonfőkajáron) az elöljáróság megtagadta az egyházkelő (introductio, „béavatás”) „felállítását”, Fülén pedig a prédikátor rossz példát mutatott: a gyermekágyas időszak elmúltával saját feleségét sem vezette be a templomba. Az egyházlátogatás során a vizitátorok külön figyelmet szenteltek az egyháztagok rendszeres templomba járásának, a templomkerülők, viszálykodó házasok, házasságtörők és más bűnösök (pl. káromkodók) kiszűrésére és megbüntetésére. Szentgálon pl. használt a „botránkoztató” egyháztag megintése. Somogy vármegyében, a belső-somogyi egyházmegyében a települések egy részében a lakosság általános erkölcsi állapotával szemben vannak kifogások. Kisasz- szondon - melynek felét Kenessey István birtokolja - a lakosok egy része nem jár rendesen istentiszteletre, s a borivásbán sem tart mértéket. A hallgatók a lelkészi fizetést sem adják meg, a parokiális ház karbantartását is elhanyagolják. Gigén - s ezzel aligha vannak egyedül - a részegséget „nem tarttyák véteknek”, így természetes, hogy káromkodók, vasárnaprontók és más gonosztevők is akadnak a faluban. Hedrehelyen a hallgatók az istentiszteletet éppúgy elhanyagolják, mint minden más kötelezettségüket, nem csoda, ha a parókia és a templom is „igen elromlott”. Szennán a lelkész kiváló munkát végez, néha mégis egyedül van a templomban. A templom kerítését nem javítják meg, ezért a „barmok ott alkalmatlankodnak”. Csoknyán a lakosok hétköznap nem járnak istentiszteletre. Szentbenedek népe is sokszor elmarad az istentiszteletről, egy öreg templomkerülő is akad a faluban. A templom karbantartását éppúgy elhanyagolják, ahogy a tiszteletes fizetését. Az eklézsiák másik részében csak egyesek valláserkölcse nem megfelelő. Vámoson nem sok remény volt a 16 éve tisztátalan életű, templomkerülő személy meg- jobbulására. Füreden egy rendszertelen templomba járóra panaszkodtak az elöljárók, Kenésén némely asszony igen elmerült a „gonoszságban”. Lepsényben a hallgatók többsége istenes életet élt, de itt is akadt 3 „megáltalkodott”. Enyingen egy embert korábban istenkáromlásért nyilvánosan megbüntettek (megcsapatták), attól kezdve feleségével kerülte a templomot. Mezőszentgyörgyön Vechelius András az úrvacsora elmulasztásáért, a hetesi Sánta Miska templomkerülésért érdemel 239 Az egyházkelés bevezetését az egyházmegyék is szorgalmazták. A belső-somogyi egyházmegye pl. 1754-ben elrendelte, hogy az egyházkelő „minden ekklésiában introducáltassék”. Vő. KÖVY 1990. 56. [57]
