Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)

Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - II. A jegyzőkönyv tartalmi elemzése

települések a filiáknak nevezett helységek (Hencse, Kovácsi, Őrei, Patca, Pusztakorpád, Szilvásszentmárton) közül csak Orciban volt levita. Fontos tanulság, hogy az egyházszervezetről alkotott későbbi (1781 utáni) felfogást - az anyegyház, leányegyház, fiókegyház fogalmát - nem lehet automatikusan alkalmazni a XVIII. század közepi rendkívüli viszonyokra.

Az 1747. évi egyházlátogatás jelentőségét felmérhetjük, ha összehasonlítjuk az 1774. évi egyházkerületi felmérés adataival: akkor az egyházkerület 8 egyházmegyéből állt, amelyben összesen 178 virágzó, 2 elpusztult és 137 „árva” (megszűnt) egyházközség volt.97 Ha az 1747-ben meglátogatott egyházközségeket a későbbi állapotokkal összevetjük, kitűnik az egyházlátogatás részleges volta:

2. sz. táblázat

Az egyházlátogatás kiterjedtsége az egyházkerület 1774. évi felmérésének tükrében

Sorsz.Egyházmegye

1774-ben összeírt eklézsiák jellege

OSSZ.

1747-ben

felmért

virágzó

(működő)

elpusztultárva

í.

Peremartoni24-123625

2.

Somogyi (Belső-somogyi)62208214

3.

Veszprémi26216

4413

1-3. összesen1122

48

162

52

Az 1774-es állapotokhoz viszonyítva azt mondhatjuk, hogy 1747-ben a három egyházmegyében a később is működő anyaegyházaknak kevesebb, mint felét ismerhette meg a püspök; ha azonban figyelembe vesszük, hogy Bíró Márton püspöksége területén csak ezután juttatta árvaságra az eklézsiákat, a tényleges arány még ennél is rosszabb. Torkos püspök jól ismerte saját egyházmegyéjét, a pápait; látogatása során teljesen megismerhette a peremartonit, részlegesen a somogyit és a veszprémit, s csak hírekből értesülhetett a többi (barsi, drégelypalánki, komáromi, tatai) egyházmegye helyzetéről. Minden jel arra mutat, hogy Torkos püspök kezdettől tudatosan számon tartotta a virágzó, veszélyeztetett és árvaságra jutott gyülekezeteket.

Az eklézsiák állapotának felmérését már 1745-ben az esperesek kötelességévé tették.98 Mint már említettük, 1749-ben az espereseknek kellett részletes kimutatást készíteni a traktusukban 1740-től elvett templomokról és parókiákról.99 A

97 HUDI 2002. 20.

98 1745. május 2. kgy. Az esperesekre vonatkozó 1. és 3. kánon. Senioribus praescripti [canones in synodo Peremarton habita sunt sequentes.] 1°. Scribas habeant, qui juxta formulam visitationis historiarum et ecclesiarum, omniumque redituum sub quietantiis et contraquietantiis percipiendorum, inque iisdem pastorum, rectorum scholarum, horum salariorum et rerum notabilium in ecclesiis catalogum scribant et condant, et tandem recto ordine in matriculam seu protocollum districtus referant. [... ] 3°. Illis peractis senior vel scriba tractus omnem historiam superintendenti breviter referant, si in persona non possent, per litteras, ut tandem caussas ad se pertinentes superintendens prae manibus et oculis una cum ordinis (!) et pacis (!) districtuum notitiam habeat cum tota status superintendentiae idea. DREL I. 1. a. A dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei II. 166.

99 Lásd az 55. sz. jegyzetet.

[38]