Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv - I. Az egyházlátogatás lefolyása
nem compareált,” sőt példáját több más lelkész is követte. Míg azonban az előbbi - mint arra alább részletesebben kitérünk - alighanem sértődöttségből maradt távol, a lelkészek azért nem jelentek meg ,mert „a currens sem az ö módja szerint exmittáltatott és hordoztatott”. Eszerint a gyülekezési pontokra körlevél útján hívták össze a prédikátorokat. A püspök (és kísérője) útját a következőképpen rekonstruálhatjuk: 1747. május 26-án, pénteken indult Pápáról, meglátogatta Szentgált, és ott aludt. Május 27-én Nemesvámosra, onnan Alsóörsre kocsikázott. Május 28-án Vörösberény érintésével Kenesére ment, 29-én Enyinget látogatta. A másnapot alighanem utazással töltötte. Május 31-én már a belső-somogyi egyházmegye gyülekezeteit vizitálta. Az első napon Aszaló és Hetes helyzetéről tájékozódott, majd június 1-2-án Szomajomban tartózkodva fogadta a helyin kívül még 8 gyülekezet küldöttségét, 2- án fel is szentelte a szomajomi, szennai és gigei lelkészt. 3-án újra Aszalón tartózkodott, ekkor 3 eklézsia lelkipásztorait és küldötteit kérdezte ki, majd felszentelte a hedrehelyi, magyaregresi és magyaratádi lelkészt. A június 4-ét feltehetőleg pihenéssel vagy utazással töltötte. 5-én Mezőkomáromot látogatta, innen 6-án Szilasra ment. Ott igen feszített munkatempót diktált: a helyieket is beszámítva 13 küldöttséget fogadott, közülük 10 lelkészt fel is szentelt. 7-én és 8-án alighanem pihent. 9-10-én Peremartonban az ottanival együtt 10 egyház prédikátorait és küldötteit kérdezte ki, majd 10-én felszentelte a kajári, csóri, fülei és csajági lelkészt. Június 11-én Füredre érkezett, aznap a helyi gyülekezetét vizitálta, majd másnap az egyházközségi elöljárókkal együtt ott fogadott 7 Balaton-felvidéki lelkészt, akik közül a füredit, a szőlősit és a henyeit fel is szentelte. A füredi prédikátor, Almási András ekkor kiállított papi diplomája ránk is maradt.82 Torkosék a következő napon indulhattak vissza Pápára. Ténylegesen 14, az utazást is beszámítva 18 nap alatt mérték fel az 52 gyülekezetei. (Az útvonalukat bemutató térképeket lásd a Bevezető tanulmány végén!) Az egyházlátogatás minden bizonnyal a félelem légkörében telt. Mint már korábban kifejtettük, a kedélyeket borzolta, hogy az 1745-től szintén egyházlátogatásra induló Bíró Márton veszprémi katolikus püspök Mária Teréziától kapott királyi leirat alapján a protestáns gyülekezeteket is felkereste, s ott meglehetősen erőszakos jelenetekre is sor került.83 A félelemet az is jogossá tehette, hogy a református vizitálók által a gyülekezetekben feltett 32 kérdés, melyről később részletesebben szólunk, jóval meghaladta azt a jogkört, melyet a királyi rendeletek a protestáns püspökök számára biztosítottak. Ezek alapján ugyanis csak a lelkészek tudományos felkészültségét és erkölcsi alkalmasságát vizsgálhatták volna. így minden pillanatban számítani lehetett rá, hogy Bíró ehenintézkedéseket foganatosít, és megakadályozza a református egyházlátogatás folytatását. Az egyházlátogatás légkörét az is meghatározta, hogy az esperesek közül sem mindegyik jelent meg az ünnepi eseményen, holott a püspök számított rész82 Lásd a FÜGGELÉK 8. sz. dokumentumát! 83 A korabeli püspöki vizitáció módjáról, hangulatáról Klimó György pécsi püspök 1757. évi vajszlói egyházlátogatásáról készült feljegyzések tanúskodnak, amelyek riportszerű elevenséggel adják vissza a püspök és a prédikátor „szellemi párbaját”. Vö. MORVAY1900.198-203.
