Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Torkos Jakab püspök élete és munkássága (1711–1785) - III. Munkásság
Erre az egyházkerületi határozatok között is találunk bizonyítékot. Torkos püspök az általa kezdeményezett, és a vármegye ellenállása miatt félbeszakadt egyházlátogatás meghiúsulása után két évvel úgy döntött, hogy ha ő nem mehet ki a gyülekezetekhez, másképp fog adatokhoz jutni. Az 1749-es egyházkerületi határozatok egyike az esperesek kötelességévé tette, hogy 1740-ig visszamenően minden egyéb fontos információval együtt lejegyezzék, és a püspöknek beküldjék az egyházmegyéjük területén elvett templomok és parókiák listáját.55 Az így a püspökhöz beküldött anyagok rendszerezése és megszerkesztése logikusan az egyházkerületi főjegyző dolga lett volna. Tokaji Pál 1752 végén bekövetkezett halála után azonban az 1753-as egyházkerületi gyűlés nem tudott határozni az utód személye felől, ezért - hogy gazdája legyen a beküldött és még a jövőben beküldendő anyagoknak - ideiglenes megoldásképp Szili Istvánt bízták meg a „történetírói” feladatok ellátásával.56 így az ő munkája nyomán maradt ránk az egyházkerületi jegyzőkönyvnek eme nagy értékű szövegrésze. A közgyűlési jegyzőkönyvben ezután a szakasz után az események krónikája két-három év kihagyást követően az 1760-as egyházkerületi közgyűlés határozatainak utólagos bejegyzésével folytatódik, de ez már másik kéz, Zsoldos János egyházkerületi jegyző kezének írása.57 Mindez korban egybeesik Torkos új lelkészi állomáshelyére, Adásztevelre való költözésével is. Ezidőtájt markáns változás figyelhető meg a püspök egyházépítő és -kormányzó tevékenységében. Miután úgy 18. Mfartii], DREL III. 252. a. 1. 2, 4. Szili István a pápai kollégiumban kezdte tanulmányait (1718-ban grammatista volt, 1722-ben subscribált), 1725-ben a sárospataki kollégiumba ment át. Egyes adatok szerint már 1730-1732-ben Tótvázsonyban szolgált, ekkor talán még csak levitaként. 1735-1737-ben a berni akadémián tanult tovább. Hazatérése után, 1738-ban exmittálták tótvázsonyi lelkésznek, ott szolgált egészen 1761-ben bekövetkezett haláláig. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 623. 55 1749. május 7. kgy. 7. pont. Tiszteletes senior uraimék ab anno 1740. jegyezzék fel magok traktusokban hánny templomok, parochiák vétettek el cum omnibus suis circumstantiis, és tiflteletes superintendens uramat mennél hamarébb genuine informállyák. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei. II. 175. 56 1753. január 23. kgy. 6. pont. Generalis scriba uramnak választása felöl azon okbul, hogy publicumrul való feledékenységre nézve ne subsinualtathassék: tiszteletes super attendens uram emlékezetet tévén, annak választatásának ideje arra az alkalmatosságra halasztatott, a midőn több társaságbéli tiflteletes senior uraimékkal is edgyet értvén ezen dolog iránt többen megjelenhetni. Mindazáltal hogy az eklésiai dolgoknak és occurrentiaknak írásban való fel jegyeztetése continualtassek, pro historiographo tifíteletes Szili István Thót vásoni prédikátor uram fog requiraltatni. DREL I. 1. a. Dunántúli református egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyvei. II. 179. 57 Mint az 1760. június 4-én Adásztevelen tartott közgyűlés 2. pontjának szövegéből kiderül, Tokaji Pál egyházkerületi jegyző halála, tehát 1752 óta ez a hivatal üresedésben volt, két jelöltet állítottak, akik közül az 1761. május 20-i közgyűlés Kocsi Kun János pápai esperest választotta meg. Uo. 403, 404. Kocsi Kun János 1735-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a debreceni kollégiumban, majd 1741- től a baseli, 1745-ben pedig a genfi egyetemen tanult tovább. Ezután 1747-1752 között a pápai kollégium rektora volt, majd 1753-1760 között csöglei, 1763-tól tapolcafői lelkész lett. 1760-tól a pápai esperesi, 1761-től pedig ezzel együtt az egyházkerületi jegyzői hivatalt is betöltötte. 1782-ben halt meg. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009a. 456. Az 1760-as közgyűlés határozatai elé írt megjegyzés és az 1783. június 24-i közgyűlés 6. pontja szerint Kocsi Kun haláláig egy sort sem írt a jegyzőkönyvbe, ezért az 1783-ban ideiglenes egyházkerületi jegyzővé választott Zsoldos János pápai lelkész pótlólag kezdte beírni az 1760-tól tartott közgyűlések határozatait. DREL I. 1. a Dunántúli református egyházkerület jegyzőkönyvei. II. 403, 464. Zsoldos János életrajzi adatait lásd a 29 sz. jegyzetben. [25]
