Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Függelék - II. A Torkos-féle vizitációval kapcsolatos iratok
MAGYAR FORDÍTÁS Legszentebb császári és királyi felséges asszony, legkegyelmesebb asszonyom! Az ágostai és helvét hitvallású szuperintendenseket illetően a legszentebb néhai VI. Károly császár, Felségtek igen óhajtott apja az 1731. évben kiadott legkegyesebb rendeletében úgy méltóztatott dönteni, hogy ahol a most említett hitvallások egyikét vallók ezeket illetően Őfelségéhez kérvényt intéznének, és illő módon kinyilvánítanák, hogy hány és mely helységekben kérnék ennek engedélyezését, kegyesen legyen nekik megengedve. Ezeknek [a szuperintendenseknek] a feladata az lesz, hogy felügyeljenek a nekik alárendelt lelkipásztorok erkölcseire, és méltó módon meg is fenyítsék a kicsapongókat. Miután a néhai Kocsi Major István, a dunántúli részeken megválasztott helvét hitvallású szuperintendens meghalt, ennek a legkegyesebb rendeletnek az értelmében ugyanezeken a részeken az 1745. évben én lettem helyébe megválasztva, és az akkori helvét hitvallású ágensek által az 1734. évben kiadott másik kegyes császári és királyi rendelettel összhangban mind a nagyméltóságú helytartótanács, mind pedig a nagyméltóságú Magyar Királyi Udvari Kancellária részére előterjesztve. Következésképpen tehát királyi felhatalmazással feladatom által indíttatva, és azt beteljesíteni kívánván az 1747. évben mindenféle pompa és a nép bármiféle megterhelése nélkül meglátogattam a nekem alárendelteket. Hogy ez milyen dologra szolgáltatott ürügyet, azt Legszentebb Felségtek kegyesen méltóztassa megismerni a tekintetes Veszprém vármegye jegyzőkönyvének A. alatt csatolt másolatából,124 és hogy én ugyanennek a hatálya révén figyelmeztetve miféle választ adtam, az szintén itt B. alatt [lett] alázatosan csatolva.125 Úgy véltem, ezzel a tekintetes vármegye megelégedett, így a törvényes keretek között gyakoroltam hivatalomat. Azonban a várakozás ellenére a folyó év szeptember 29. napján ismét ugyanannak [a vármegyének] egy még keményebb figyelmeztetését kellett tudomásul vennem, mely révén fel lettem szólítva, hogy a korábbi fenyegetés [terhe] alatt tartózkodjak hivatalom ama címétől is, ezt azonban írásban nem tudtam megszerezni a vármegye figyelmeztetést végrehajtó kiküldött tisztviselőitől. Ezért alázatosan könyörgök Szentséges Felségtekhez, hogy miután Felségtek ismeri igen óhajtott atyja legkegyesebb rendeletéinek szándékát és a mi folytonos [hivatal] gyakorlásunknak alapját, Legszentségesebb Felségtek méltóztassék kegyesen engem hivatalomban megtartani, a tekintetes vármegyének hivatalomat illetően tett figyelmeztetését érvényteleníteni, és kegyesen megparancsolni, hogy ne legyek háborgatva és akadályozva abban, hogy joghatóságomat azok fölött a nekem alárendeltek fölött gyakoroljam, akiket a legkegyesebb császári rendelet hivatalomhoz kapcsolt, ugyanis ez [a joghatóság] senki számára nem jogtalan, sőt ellenkezőleg: a jó összhang és az alattvalók között élesztett keresztény szeretet érdekében lett rendelve; végül [méltóztassék] kegyesen megengedni, hogy mostanáig folytonos hivatalom gyakorlását végezhessem. ni Ez a 9. sz. dokumentum. 125 Ez a 10. sz. dokumentum. [199]
