Köblös: „Processus visitationis”. Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 11. (Pápa, 2011)
Torkos Jakab püspök élete és munkássága (1711–1785) - II. Életút
1745-ben jutott el, amikor megválasztották a dunántúli egyházkerület püspökének. Amennyire a források betekintést engednek a kulisszák mögé is, úgy tűnik, a választás meglehetősen viharos körülmények között folyt le. A pápai egyházközség második lelkészének püspökké választását, aki ekkor még csak 34 éves volt, Kenessey István egyházmegyei főgondnok vitte keresztül, igen erélyes kézzel, a szokásos demokratikus eljárás ügyes kijátszásával. A választás első fordulóján ugyanis Komáromi Sülye Pál egyházkerületi főjegyző, tatai esperes kapta meg a szavazatok abszolút többségét, 141 szavazatot (a 160-ból). Ő azonban - nyilván Kenessey ráhatása miatt - nem vállalta a szuperintendensi hivatalt. A második fordulón már csak 22 lelkész vett részt, ezek közül is mindössze 13 adta le a négy jelölt közül Torkosra voksát.8 Mindenesetre az egyházkerület vezetői még a választás előtt igyekeztek bebiz- tositani magukat. Szerkesztettek egy tíz pontból álló iratot, és úgy határoztak, hogy akárkit is fognak megválasztani, annak esküt kell majd tenni ennek betartására: ha az idősebbek közül való lesz, az első hétre, ha a fiatalabbak közül való, különösen, ha Torkos Jakab lenne, akkor mind a tízre. Az utolsó három pont az idősebb papi és világi személyek, Torkos addigi elöljárói iránti tiszteletre, illetve a szuperintendens körüli papi tanács véleményének elfogadására inti a püspököt.9 Az eljárás egyáltalán nem vált díszére az alulról építkező, lelkészeit és szuperintendenseit választások útján hivatalhoz juttató református egyházalkotmánynak, mégis, azt kell mondanunk, a rendkívüli idők rendkívüli eszközöket igényeltek. Az egyházpolitikában jártas, de már öregedő Kenessey jó érzékkel előre látta, milyen emberpróbáló időknek néz elébe egyháza. Úgy ítélte meg, hogy egy erőskezű, fiatal püspökre van szükség, aki képes helytállni a viszontagságok közepette, és túlélni a zivataros esztendőket. Döntését és eljárását a fejlemények igazolták: Torkos Jakab még megérte az adászteveli korszak végét és a pápai egyházközség újjászületését is.10 Püspöki tisztségét Torkos (III.) Jakab egészen haláláig viselte. Ami gyülekezeti szolgálatát illeti, az igen viharosan alakult. 1752-ben a gyülekezettel együtt elűzték Pápáról, így pápai lelkészsége megszűnt. Először peremartoni, majd 1759-től adászteveli lelkész lett.11 Ottani prédikátorságáról 1775-ben lemondott,12 de püspökségét továbbra is gyakorolta, miközben Adásztevelen élt. Nem sokkal a pápai egyházközség újjászerveződését követően, 1785-ben halt meg.13 Gyászbeszédet Járdánházy Gábor pápai professzor mondott felette 1785. december 1-én az adászteveli templomban, ennek szövege ránk maradt.14 8 FÖLDVÁRY 1894. 329-332. 9 Lásd a FÚGGELÉK 20. sz. dokumentumát! 10 A helyzetet így értékeli Trócsányi Zsolt is. TRÓCSÁNY11981. 49, 79. 111759. március 17-én lépett hivatalba. Saját kezű bejegyzése. DRELIII. 36. e. Teveli I. sz. akv. 248. 12 Utóda, Ács Szatmári András 1775. szeptember 10-én vette át hivatalát. Uo. 270. 13 Pontosan 1785. november 27-én. Uo. 465. ZOVÁNYI1977. 650. TÓTH 1941.154, 205. 14 Igen nagy segítségünkre volt többek között a családfa összeállításában is. DREL III. 62. e. Pápai református egyházközség iratai, Liszkay-gyűjtemény 501. Fénymásolata: DREKK 0.1076. [15]
