Köblös: A Dunántúli Református Egyházkerület prédikátorai és rektorai I. 1526-1760 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 10. (Pápa, 2009)
I. Köblös József: Bevezetés
I. BEVEZETÉS yn magyarországi protestáns egyházak XVII-XVIII. századra vonat- kozó történeti szakirodaimának tanulmányozása során a legutób- • ^ bi időkig azzal a jelenséggel szembesültünk, hogy a jelentős személyiségek: püspökök és világi patrónusok életrajzai nagyobbrészt hozzáférhetők, egyházuk életében játszott szerepük tisztázott. Ugyanakkor nagy gondban voltunk, ha az egyházi társadalom derékhadát alkotó prédikátorok és iskolamesterek életrajzi adatai után érdeklődtünk. Ez a jelenség nemcsak az újkori magyar protestáns egyháztörténelem jellemzője. Általában véve is elmondhatjuk, hogy a magyar egyháztörténet „szürke", névtelen tömeget alkotó szereplőire sokáig kevés figyelem irányult. Igaz ez a közép- és újkori katolikus egyházi társadalom középső rétegét alkotó kanonokokra, az alsópapságra, valamint a különféle szerzetesrendek tagjaira is. Pedig a „derékhad" tevékenységének, gondolkodásmódjának, tanultságának, mindennapi életének, anyagi körülményeinek és sok más tényezőnek ismerete nélkül félő, hogy igencsak elnagyolt képet kapunk a vizsgált egyházi közösség belső életéről. A néhány kivételes eset, pár jobban ismert kanonok, szerzetes, plébános, protestáns lelkész vagy iskolamester életrajzi adataiból kockázatos dolog általánosítani. Előfordulhat, hogy a kevés tényből levont következtetések torzított képet eredményeznek. A fentebb vázolt jelenségnek van egy nyilvánvaló oka: a források hiánya. Egy olyan korban, melynek szereplői — legalábbis a világi személyeket tekintve — nagyobbrészt írástudatlanok, írásos emlékek elsősorban a híresebb személyiségekről, a vezető családok tagjairól, a szellemi elit képviselőiről maradtak fenn. A hazánkat oly sokszor sújtó háborúk gondoskodtak arról is, hogy vérzivataros évszázadaink során ezek mennyisége is jelentősen megcsappanjon. így akár reménytelennek is minősíthetnénk az egyházi társadalom középső és alsó rétegeire vonatkozó mindenféle vizsgálódást. Szerencsére mégsem ez a helyzet. Arra valóban nincs lehetőség, hogy lelkészeinkről vagy rektorainkról részletes életrajzi adatokat tárhassunk fel. Olyan forrástípusok azonban rendelkezésünkre állnak, amelyek tömegesen adnak információt a vizsgált személyek életének egy rövidebb szakaszáról, vagy akár egyetlen szeletéről is. Apró, töredékes információk, de „sok kicsi sokra megy" — feltéve, ha akad kutató, aki erre a sziszifuszi munkára vállalkozik! A források sok helyről való „összegereblyézése", szisztematikus feltárása, a néha szinte olvashatatlan „kaparások" feletti görnyedés rengeteg időt és fáradságot igényel, amitől alighanem sokan visszariadnak. Egyedül 5
