Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
Források 1585–1860
Bevezető tanulmány 61 dődött az intézmény életében, melyben a külső erők által durván megszakított folytonosság csak 1861-ben állt helyre ismét. 2. Az iskolaszervezet változásai A pápai református kollégium újjászervezése, helyzetének megszilárdítása a pápai reformátusok vallásgyakorlatának visszaállítását követően mintegy két évtizedet vett igénybe. A kollégiumi szervezet (elemi iskola, gimnázium, akadémia) teljes kiépítése, a teológiai oktatás beindítása együtt járt a jogi helyzet tisztázásával és a megfelelő anyagi bázis megteremtésével. Az újjáépítés nem ment könnyen, hiszen gróf Esterházy Károly (1725-1799) egri püspök, a város földesura akadályozta a protestánsok egyházszervezési törekvéseit. Utódai azonban türelmesnek bizonyultak, s a város fejlődését is előmozdítani igyekeztek. A püspök unokaöccse, gróf Esterházy Ferenc (1758-1815), majd annak fia, gróf Esterházy Károly (1799-1856) egyértelműen városbarát politikát folytatott.163 Esterházy Ferenc a református kollégium használatába adott az ótemető helyén egy szántót, melyet a kollégium tüskével keríttetett be és árendába adva hasznosított.164 Esterházy Károly 1834. június 11-én Rába Boldizsár királyi tanácsos és Bezerédy Mihály uradalmi prefektus, táblabíró kíséretében személyesen is meglátogatta a kollégiumot, s elismeréssel szólt a benne folyó színvonalas munkáról. Látogatását követően a pápai uradalom 8000 falazótéglát és 50 kila meszet adott az épületek felújítására, s megajánlotta, hogy ezentúl évente 12 öl hasábfát biztosít a kon- viktus fűtésére.165 A második székhelyvita idején az egyházközség és kollégium vezetősége is joggal számíthatott arra, hogy a város földesura, az „Esterházy Nemzetség” az új kollégium építéséhez is megadja „átalánosan már megajánlott s bizonyosan reménylhető lelkes segedelmét.”166 I63HUDI 1995a. 24-25. 164 DREL I. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve, XXIV. 1812. február 29. No. 2. Ekkor Karátsony István táblabíró vállalja a felszántás költségeinek megtérítését. 1814 áprilisában krumpli alá „felibe” adják ki. Uo. XV. 1814. április 24. No. 4. (Az iskolai tanácsjegyzőkönyvét különféle elnevezéssel illették a vizsgált korszakban, mi egységes hivatkozást alkalmazunk. Az ülés dátuma előtti római szám az ülés sorszámát jelöli az adott tanévben.) 165 DREL I. 3. b. Főiskolai tanács (Ecclesiastico-Scholasticum Consistorium) jegyzőkönyve, 1834. június 15. No. 4-5. A tűzifa-járandóságot még 1877-ben is teljesítette az uradalom. Vö. LISZKAY 1877. 57. 166 Kimutatása a’Pápai reformált egyház-közönsége’ajánlatának. Pápa, 1841. január 17. DREL Aprónyomtatvány. A 3500 lelkes révkomáromi gyülekezet 194 330 váltóforint 3 krajcár vagyont (ingatlant, tőkét), továbbá 10 000 égetett téglát és egy oktató fizetését vállalta. Ezzel szemben Pápa 302 231 váltóforint vagyonát, ezenfelül az Esterházyak támogatását és a meglévő új kollégiumi telket ajánlotta fel. Mivel az ajánlatban az egyházkerület és a pápai egyházközség vagyona keveredett, később csak a telkek értékét tüntették fel, az építés költségét nem. Az 1843. augusztus 15-én készített újabb vagyonleltár szerint az 98.645 váltóforint 28 krajcárt tett ki. Ebből legnagyobb tétel a kollégiumi közpénztár alapítványi tőkéje (59.697 váltóforint 30 krajcár) volt. DREL 1. La. Egyházkerületi jegyzőkönyvek. Az egyházkerület által kijelölt vagyonmegosztó bizottság jegyzőkönyve, 1843. augusztus 15.
