Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)
III. A pápai református kollégium vázlatos története a kezdetektől az anyaiskolává válásig (1585–1797)
Bevezető tanulmány 47 7. Továbblépés vidéki iskolamesterségre- a kollégium partikulahálózata A kollégium nagydiákjai számára, ha ki akarták próbálni a tanítást, a magánvagy osztálytanítói rendszer mellett adott volt még egy lehetőség: tanulmányaik megszakításával vagy befejezte után néhány évre kimehettek egy kisebb falusi iskola rektorának vagy egy gimnázium segédtanítójának. Azok a kisebb iskolák, melyek rendszeresen egy iskolarendszer-központként működő kollégiumból kapták rektoraikat, ennek a rendszernek részecskéivé, partikuláivá váltak. Ezt a szisztémát nevezte el a kollégiumtörténeti szakirodalom partikularendszemek. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a pápai iskola, melyben - mint már említettük - a XVIII. század első felében az oktatás színvonala meglehetősen visszafogott volt, és rektorai a sárospataki vagy a debreceni kollégiumból jöttek, partikulája volt-e ezek valamelyikének?1 |l) Ehelyütt nem feladatunk állást foglalni ebben a kérdésben, viszont osztjuk Trócsányi Zsolt megállapítását a tekintetben, hogy a pápai kollégiumnak is megvolt a saját partikulahálózata, ugyanis forrásaink tanúsítják, hogy sűrűn mentek ki pápai nagydiákok vidéki rektóriákra.119 120 Trócsányi adatait az első törvénykönyv aláírásai mellett szereplő utólagos bejegyzésekből merítette. Ezeket kiegészítettük az általunk feltárt adatokkal, majd többféleképpen is ábrázoltuk (6. táblázat, 5. grafikon, 1-3. térkép; az utóbbiak a bevezető tanulmány végén találhatók). A mellékletek alapján megformálható összkép az adatok hézagossága ellenére is egyértelműen az, hogy már a XVIII. század harmincas-ötvenes éveiben megvolt a pápai kollégium saját partikulahálózata, annak ellenére, hogy formálisan még csak a pápai egyházközség iskolája volt. A kisebb iskolákba rektort küldött, de még az olyan nagyobbakba is delegált segédtanítót, mint Bicske, Győr vagy Komárom. Az iskolák pontosan fele Veszprém megyei volt, és majdnem ugyanennyi távolabbi megyéből, de az egyházkerület határain belül való helységbe is ment ki rektor (47%), sőt néhány még távolabbi hely is előfordult (3%). Ezt a jelenséget az adászteveli korszak sem tudta tartósan feledtetni: a Pápára való visszatérés után az 1780-as évek második felében sikerült nagyjából a korábbi hálózatot kiépíteni. Jelentősen megnőtt a Veszprém megye határain túli, de egyház- kerületen belüli helységek száma (59 %), és valamennyire gyarapodott a még távolabbi helyek száma is (5%). Az egyházkerület anyaiskolájává válást kimondó 1797-es év az egyházkerületbe küldött rektorok arányszámának jelentős növekedése mellett (76%) a körzet bővülését is mutatja: főként Somogy és a Csallóköz a terjeszkedés iránya. Emellett nő az egyházkerület határait átlépők arányszáma is (12%). A képet tovább árnyalhatjuk azzal, hogy diákjaink származási helyeit is vizsgálatunk tárgyává tesszük, így a pápai kollégium felvevőterületét, vonzáskörzetét is magunk előtt láthatjuk (7. táblázat, 6. grafikon, 4-7. térkép; az utóbbiak a tanulmány végén találhatók). 119 Erre a problémakörre is kitér már többször emlegetett tanulmányunk. KÖBLÖS KRÁNIT7. 2005. 18-23. 120 TRÓCSÁNYI 1981.61-63.
