Köblös: A Pápai Református Kollégium diákjai 1585-1861 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 9. (Pápa, 2006)

A pápai református kollégium szervezete és működése a XVI–XIX. században (Bevezető tanulmány)

Bevezető tanulmány

11

I.

Az eddigi kollégiumtörténeti munkák

A pápai református kollégium történetéről három összegző igényű feldolgozás is rendelkezésünkre áll. A legkorábbi még a millenium évében hagyta el a nyomdát. Kis Ernő gimnáziumi igazgató műve12 primér források feldolgozására épült: kollégiumi, egyházkerületi és egyházközségi dokumentumok felhasználásával - ezek közül sokak szó szerinti közlésével is - máig jól használható, alapos ismertetést nyújt az intézmény kialakulásáról, történetéről, felépítéséről, tanügyi és anyagi viszonyainak alakulásáról, tanári karáról és diákságának életéről. Lampérth Gézának az iskola 400 éves fennállásának évfordulójára (1931) készített összefoglalója13 jóval kisebb terjedelmű, leginkább Kis Ernő eredményeire támaszkodott, felhasználta az azóta megjelent szakirodalom eredményeit is, új primér forrásokra csak elvétve hivatkozott. Nagy értéke, hogy az információkat világos, áttekinthető szerkezetbe csoportosította, emellett az események sorát kiegészítette a századfordulótól történtek ismertetésével.

Mindkét munka közös jellemzője, hogy miközben az iskola bemutatására koncentrált, a háttér megrajzolása, a kor társadalmi, művelődési viszonyaiba való beillesztés elmaradt. Ezt az űrt igyekezett betölteni a Trócsányi Zsolt által szerkesztett kollégiumtörténeti feldolgozás.14 Imponáló forrásbázis, alapos, részletező elemzések jellemzik a több szerző tollából megszületett kötetet, amely sok eddigi problémára ad megoldást. Önmagában véve majd’ mindegyik fejezet kiváló, egyedül az egységes szerkesztési elvek hiánya tűnhet fel hiányosságként az olvasó számára: az egyes szerzők más és más problémára koncentrálva, más és más szempontot szem előtt tartva fejtették ki mondandójukat, így nincs az egész köteten átívelő, világos vonal- vezetés.

Mindent összevéve a három mü együttes használata a jelen kötet összeállítói számára igen nagy segítséget jelentett az adatok értelmezési problémáinak megoldásánál. Emellett a klasszikus egyházkerület-,15 egyházmegye-16 és egyházközségtörténeti17 feldolgozásokra, valamint a testvérintézmények történetét taglaló kötetekre18 támaszkodhattunk.

12 KIS Ernő: A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története 1531-1895. Pápa, 1896.

13 LAMPÉRTH Géza: A pápai református főiskola története 1531-1931. Pápa, 1931.

14 RÚZSÁS Lajos-TRÓCSÁNYl Zsolt-BODOLAY Géza KISS József-PÖLÖSKEl Ferenc: A pápai kollégium története. Szerk. Trócsányi Zsolt. Bp„ 1981. Rúzsás Lajos a kezdetektől a szatmári békéig terjedő részt, Trócsányi Zsolt a türelmi rendeletig folytatódó szakaszt, Bodolay Géza a szabadságharc bukásáig tartó időszakot írta, Kiss József a kiegyezéssel, Pölöskei Ferenc pedig az 1945-ös évvel záruló történések szerzője.

15 TÓTH Ferenc: A helvétziai vallástételt tartó túl a dunai főtiszteletü superintendentziában élt superintendensek, vagy református püspökök élete. Győr, 1808. THURY Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I—II. Pozsony, 1998.2

16 TÓTH Endre: A pápai református egyházmegye története. I. Gyülekezetek és lelkészek. Pápa, 1927.

17 -join Ferenc: A’ pápai reformáta szent ekklésiának rövid históriája. Komárom, 1808. TÓTH Endre: A pápai református egyház története. Pápa, 1941. TÓTH Endre: Az Adásztevelre száműzött pápai főiskola 1753-1783. Pápa, 1933. KÖVY Zsolt: A református egyház szerepe Pápa város életében (1520— napjainkig). In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk. Kubinyi András. Pápa, 1994. 599-644.

18 SZOMBATHY János: A Sárospataki Főiskola története. Sárospatak, 1919. A Sárospataki Reformé-