Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
57 évi 25. és 26. [törvénycikkben] ezeken a helyeken megerősítve, éspedig a 26. törvénycikkben A templomok éppen azoknál az ágostai és helvét hitvallású embereknél maradjanak. akiknek a valóságos birtokában ténylegesen vannak [kezdetű] paragrafusban, ami az egész ország összes emlitett hitvallású lakosára vonatkozik; továbbá A többi vármegyében pedig, jelesül Zala, Veszprém, stb. [kezdetű] paragrafusban, ami mindenkiről szól, aki Veszprém megye testületében különösen az 1681. évben a templomok vagy imaházak tényleges használatában és birtokában volt. Ezután a Továbbá az ország végvidékein Tihanyban, Vázsonvban, Pápán [kezdetű] paragrafusban, ami kifejezetten Pápa mezővárosára vonatkozik addig, amíg az is végvidék, és mindhárom paragrafusban a vallásgyakorlatot szabadnak nyilvánítja és megerősíti. És negyedszerre az ugyanezen 1681. évi, közvetlenül megelőző 25. törvénycikkben ugyanez a vallásgyakorlat mindenkinek és mindenhol az országban, tehát természetes és helyes értelmezéssel a pápaiaknak is kifejezetten szabadnak van kinyilvánítva, ezért lelkészeinket és iskolamestereinket nemcsak hogy nem kell elküldeni más kijelölt artikuláris helyekre - tudniillik Veszprém vármegye minden egyes olyan helysége, ahol az 1681. évben megvolt a templomok használata és birtoklása, artikuláris helynek számít -, hanem ha bárhol máshol is remény híján nyugodtan megmaradni nem tudnának, 459 legalább itt jogosan, törvénycikkre hivatkozva'459 biztonságot kell élvezniük. De ezeket mind csak azzal a céllal érintettük, hogy világosan megmutassuk, hogy az az eljárási mód, amelyet a gróf urak ellenünk kezdtek alkalmazni, minden törvényes alapot nélkülöz, és mind a magyar, mind a nemzetközi jog szerint tilos, ezért a törvény szerint megsemmisítendő, amint a tudósításukat alátámasztó okok is hamisak, erőtlenek és semmisek, és a felséges udvarból kiadott legutóbbi leiratok példájára a jog fentebb említett útjára, vagyis a törvénycikkbeli bizottsághoz kell irányítani és el kell utasítani, minket pedig teljesen a korábbi helyzetbe visszahelyezni.460 Mert ha a törvényeket azért alkotják, hogy megtartsák, amint mi határozottan tartjuk, akkor a 30. törvénycikket is teljesen be kell tartani, és ha ugyanezen 30. törvénycikket is be kell tartani, akkor nyilvánvaló, hogy az országlakóknak az 1681. évi 25. és 26., és az 1687. évi 21. törvénycikk szerint az említett 1715. évi 30. törvénycikkben megújított és megerősített szabad vallásgyakorlatot épen és teljesen meg kell őrizniük. Semmi [állítása] sem állja meg a helyét a gróf uraknak, amit ürügyül felhoznak, hacsak az nem, hogy a soproni törvénycikkek vagy hatástalanok, vagy meg lettek sértve, harmadik [lehetőség] pedig nem létezik. De a kettő közül bármelyiket is hozzák fel maguknak ürügyül, ama 1681. évi soproni törvénycikkeknek akár a nyilvánvaló megsértését, akár a hatástalanságát, a déli napnál is világosabban látszik, hogy mindkét eset az országgyűlés által elrendelt bizottság vizsgálata vagy illetékessége alá tartozik az ugyanazon 1715. évi 30. törvénycikk alábbi paragrafusa [szerint]: És amennyiben idővel nem hajtanák végre, vagy visszaélések és ellenkezések miatt megsértenék, a király és az ország [által kinevezett] megbízottak vizsgálják felül. Ott mi sem leszünk gátolva abban, hogy 461 érdemben feleljünk a vitás kérdésre, és jogaink alapjait, ahogy illendő, elősoroljuk.'461 Senki nem kételkedik afelől, hogy eközben leginkább Ő Szentséges Felsége fog minket a legkegyesebben megvédeni az általa is legutóbb Pozsonyban igen kegyesen megerősi459-159 ^ legalább itt, mint [artikuláris] helyen - amint felsoroltuk - négyszeres jogcímen, törvénycikkre hivatkozva. 460 A melynek érdekében ismételten is alázatosan folyamodunk. 461-461 ^ ebben az ügyben illendő módon őrködjünk jogaink felett, és a hazai törvények szerint érvényesítsük ügyünk kívánalmait.
