Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 8. (Pápa, 2005)
A közölt forrásokról
18 confessioni addictorum exercitium ab anno 1718. impetitum, qualiterve contra impetitores Divino auxiliante numine defensum extitit63 terjedelmes címet viseli, hátlapján a sokkal tömörebb Fata ecclesiae reformatae Papensis64 címmel65. A miniszteri konferencia lezajlását a közös beadvány megszületése előttre először ez a forrás teszi, amikor egy mondatban bevezeti a közös felségfolyamodvány szövegét. Valójában azonban a kérvényben szereplő egyik kifejezést értelmezte helytelenül, ahol arról van szó, hogy hat héttel azelőtt a királynak kérésük már referálva lett, erre hivatkozva kérik a királyi rendelet mielőbbi kiadását. A miniszteri konferenciát valóban összehívták a vallásügyi sérelmek orvoslása tárgyában, azonban nem ekkor, ez a referálás nem az ő javaslatuk felterjesztése volt, hanem a kancellária, személy szerint pedig Hunyady László kancelláriai titkár 1719. szeptember 30-án a királynak benyújtott elintézési tervezete! Ennek szövegét — érthető módon — a pápai reformátusok nem ismerhették, a Brevis descriptio sem tud róla. Ha legalább a tartalmát ismerték volna, nem emlegették volna olyan bizakodóan, hiszen ez vallásgyakorlatuk eltiltására és iskoláik elvételére tett javaslatot! A közös felségfolyamodvány mindenesetre sok segítséget nyújt az egyébként keltezetlenül szereplő dokumentumok dátumának rekonstruálásában, hiszen hat hetet emleget a — szeptember 30-án készült — referátum felterjesztése óta, emellett utal egy harmincöt hetes időszakra is, ami után utolsó vigaszul kéri a királyi rendelet kibocsátását.66 így ennek a kérvénynek a kelte november 12. körülire tehető, ami pedig a 35 hetet illeti, a szövegösszefüggésből az valószínűsíthető, hogy ez a március 11. körüli dátum a kancelláriára beadott kérvény (6. sz. dokumentum) keletkezésének ideje lehetett. A közös felségfolyamodvány keltezése az előző két kancelláriai beadvány keletkezését is legalább a szóba jöhető hónapok szintjéig be tudja határolni. Ami az emlegetett miniszteri konferenciát illeti, ez valójában 1719. december 5-én, tehát a közös felségfolyamodvány benyújtását követően még három héttel később zajlott le. Az ülésnek a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban található jegyzőkönyvét Horváth Mihály még eredetiben használta, ebből a tanácskozás lefolyása is ismert. Részt vett rajta többek között Illésházy Miklós gróf magyar 63 Magyarul: Rövid leírása annak, hogyan lett megtámadva az 1718. évtől kezdve a helvét hitvallást követok szabad vallásgyakorlata a kiváltságolt Pápa mezővárosban, továbbá hogyan lett Isten akaratának segítségével megvédve a támadókkal szemben. 64 Magyarul: A pápai református egyház nyomorúsága. 65Jelzete: Dunántúli református egyházkerület ügyviteli iratai. DREL I.l.b. 1749:10. Ennek alapján történt a 11-12., 14-15. és 17. sz. dokumentumok közlése. 66 „...nobisque post triginta quinque jam hebdomadarum e fluxum, humillimarumque precum nostrarum coram Maiestate Vestra Sacratissima sexta ante hac septimana factam relationem sub amarulentorum cordium nostrorum suspiriis consolatoriam ultimam resolutionem ... dignaretur impertiri.” vagyis: méltóztassék minket már 35 hét elmúltával, miután igen alázatos kéréseink előterjesztése az ez előtti hatodik héten Szentséges Felségtek színe előtt megtörtént, megkeseredett szívünk vágyakozására végre vigaszt nyújtó rendeletben részeltetni. Lásd a 15. sz. dokumentumot.
